Isten tett minket alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk.

Szentlecke:

2Kor 3,4-11

Testvéreim!

Krisztus által nagy a bizalmunk Istenben. Nem abban bizakodunk, mintha a saját erőnkből képesek volnánk valamit is kigondolni, hiszen az apostoli küldetésre való alkalmasságunk Istentől való.

Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk: nem a betű, hanem a Lélek szolgái. Mert a betű öl, a Lélek pedig éltet. A kőtáblára vésett betűk halált jelentettek mindenki számára, aki áthágni merészelte a parancsokat. De ha már ennek a szolgálata is oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcába annak múló ragyogása miatt, mennyivel inkább dicsőséges a Szentlélek szolgálata.

Ha ugyanis már a mózesi törvény szolgálata, amely az ember bűnösségét bizonyította, dicsőséges volt, mennyivel inkább dicsőséges az (Isten) igazságosságának szolgálata. Sőt, ami ott dicsőséges volt, ennek túláradó dicsőségéhez képest valójában nem is dicsőséges. Ha ugyanis a mulandó oly dicsőséges volt, akkor az örökké megmaradó még sokkal dicsőségesebb.

Zsoltár: 

Zsolt. 98,5.6.7.8.9

Magasztaljátok az Urat, Istenünket, † boruljatok le lábának zsámolya előtt, * mert ő valóban Szent.
 
Ott van Mózes és Áron is papjai között, † és Sámuel azok között, akik nevét segítségül hívják; * az Úrhoz kiáltottak, és ő meghallgatta őket.
 
A felhőoszlopból beszélt hozzájuk. * Végzéseit és parancsait megtartották, amelyeket rájuk bízott.
 
Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket, † türelmes Istenük voltál, * bár bűneiket megtoroltad.
 
Magasztaljátok az Urat, Istenünket, † és boruljatok le szent hegyén, * mert szent az Úr, a mi Istenünk.

Szent vagy, Urunk, * szent vagy, Istenünk!