Isten megvilágosította szívünket, hogy dicsőségének ismerete felragyogjon számunkra Jézus Krisztusban.

Szentlecke:

2Kor 3,15-4,1.3-6

Testvéreim!

Izrael fiainak szívére mind a mai napig lepel borul, amikor Mózes törvényét olvassák. De amikor megtérnek az Úrhoz, elvétetik majd a lepel. Mert az Úr Lélek, ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által.
Mivel tehát Isten irgalmából ilyen szolgálatunk van, nem csüggedünk el.

Ha a mi evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek. Ezeknek a hitetleneknek az értelmét elvakította ennek a világnak az istene, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium fénye ne ragyogjon fel számukra.

Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat; önmagunkat pedig mint a ti szolgátokat Jézusért. Mert Isten, aki azt mondta: ˝A sötétségből világosság ragyogjon fel˝, maga támasztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon számunkra Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
 

Zsoltár: 

Zsolt. 84,9ab-10.11-12.13-14

Hadd halljam, mit mond az én Uram, Istenem, * mert népének és szentjeinek békét ígér.
Az istenfélőkhöz valóban közel az üdvösség, * hogy országunkba dicsőség költözzék.
 
Irgalom és hűség majd egymásra lelnek, * csókot vált az igazság és a béke.
A földből a hűség kisarjad, * és az igazságosság tekint le az égből.
 
Az Úr jóságát megmutatja, * földünk is meghozza termését.
Igazság jár az Úr előtt, * és béke a lába nyomában.

Isten dicsősége * lakik majd földünkön.