Tiszta Forrás
2022. december 10.   
Névnap: Judit, Loretta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
38 látogató

Látogatások

- ma: 67
- tegnap: 268
2021.06.18. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2021.06.18. péntek

2021.06.18. péntek
 
 
 
 

Az apostolt testi szenvedésein felül az összes egyház gondja is nyomasztja.


 

 

 

 

Szentlecke:

2Kor 11,18.21b-30

Testvéreim!


Mivel oly sokan dicsekszenek emberi kiválóságaikkal, én is dicsekszem. Mert ha ők dicsekedni mernek – oktalanként mondom –, merek én is:
Zsidók ők? Én is.
Izraeliták? Én is.
Ábrahám ivadékai? Én is.


Krisztus szolgái? Mint oktalan mondom: én még inkább az vagyok. Hiszen sokszor fáradoztam, sokszor vetettek börtönbe, módfelett sok verést kaptam, gyakran forogtam halálveszélyben. A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést; egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam. Sokat voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem részéről, veszélyben pogányok között, veszélyben városokban, veszélyben a pusztán, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között. Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, gyakran böjtöltem, fagyoskodtam és ruhátlan voltam. Ezenfelül állandó aggodalmam: valamennyi egyház gondja.


Ki gyönge, hogy én ne éreznék vele?
Ki esik el, hogy nekem ne fájna?
Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem.

   

                                                                                                             

Zsoltár: 

Zsolt. 33,2-3.4-5.6-7

Minden időben áldom az Urat, * dicséretét szüntelenül zengi ajkam.

Lelkem az Úrban dicsekszik, * hallják meg ezt a szelídek és örvendezzenek.

Magasztaljátok az Urat énvelem, * dicsőítsük az ő nevét mindnyájan.

Kerestem az Urat, és ő meghallgatott engem, * és kiragadott minden rettegésből.

Megvilágosultok, ha az Úrra néztek, * és arcotokat nem éri szégyen.

Az Úr meghallgatta a szegényt, aki hozzá kiáltott, * és minden szorongatásából kiszabadította.

Az Úr mindig megmenti * az igazakat.

 

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás