Az apostolt testi szenvedésein felül az összes egyház gondja is nyomasztja.

Szentlecke:

2Kor 11,18.21b-30

Testvéreim!

Mivel oly sokan dicsekszenek emberi kiválóságaikkal, én is dicsekszem. Mert ha ők dicsekedni mernek – oktalanként mondom –, merek én is:
Zsidók ők? Én is.
Izraeliták? Én is.
Ábrahám ivadékai? Én is.

Krisztus szolgái? Mint oktalan mondom: én még inkább az vagyok. Hiszen sokszor fáradoztam, sokszor vetettek börtönbe, módfelett sok verést kaptam, gyakran forogtam halálveszélyben. A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyven botütést, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést; egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam. Sokat voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem részéről, veszélyben pogányok között, veszélyben városokban, veszélyben a pusztán, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között. Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, gyakran böjtöltem, fagyoskodtam és ruhátlan voltam. Ezenfelül állandó aggodalmam: valamennyi egyház gondja.

Ki gyönge, hogy én ne éreznék vele?
Ki esik el, hogy nekem ne fájna?
Ha dicsekednem kell, gyöngeségeimmel dicsekszem.

Zsoltár: 

Zsolt. 33,2-3.4-5.6-7

Minden időben áldom az Urat, * dicséretét szüntelenül zengi ajkam.

Lelkem az Úrban dicsekszik, * hallják meg ezt a szelídek és örvendezzenek.

Magasztaljátok az Urat énvelem, * dicsőítsük az ő nevét mindnyájan.

Kerestem az Urat, és ő meghallgatott engem, * és kiragadott minden rettegésből.

Megvilágosultok, ha az Úrra néztek, * és arcotokat nem éri szégyen.

Az Úr meghallgatta a szegényt, aki hozzá kiáltott, * és minden szorongatásából kiszabadította.

Az Úr mindig megmenti * az igazakat.