Tiszta Forrás
2021. szeptember 21.   
Névnap: Máté, Mirella

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
21 látogató

Látogatások

- ma: 104
- tegnap: 470
2021.06.20. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2021.06.20. vasárnap

2021.06.20. vasárnap
 
 
 
 
 
 
 
 

Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. 


 

 

 

 

 

 

Szentlecke:

2Kor 5,14-17

Testvéreim!


Krisztus szeretete sürget minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt. És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberi módon ismertük is, most már nem úgy ismerjük.

Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény.

 

Olvasmány:

Jób 38,1.8-11

Jób panaszára az Úr felelt a viharból, és így szólt:

˝Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor előtört a mélység öléből, amikor ruha gyanánt megalkottam neki a felhőket, és ködből pólyát adtam neki, amikor határvonalat szabtam számára, és gátat építettem, kettős kapuval?

Azt mondtam neki: »Eddig jöjj és ne tovább!
Itt törjön meg hullámaid gőgje!«˝

       

                                                    

Zsoltár: 

Zsolt. 106,23-24.25-26.28-29.30-31

Akik hajóikon tengerre szálltak, * a nagy vizeken végezték munkájukat,
azok látták az Úr nagy tetteit, * a mély tengeren szemlélték csodáit.
 
Szavára szélvihar támadt, * és hullámai feltornyosultak.
Felemelkedtek az égig, majd a mélységbe zuhantak, * nagy veszedelmükben kétségbe estek.


Gyötrelmükben felkiáltottak az Úrhoz, * aki szorongatásukból kihozta őket.
Szellővé csendesítette a vihart, * hullámai elcsitultak.
 
Örvendeztek, mert csendesség támadt, * és a várva várt révbe vezette az őket.
Nagy jóságáért adjatok hálát az Úrnak, * az emberek fiaival tett nagy csodáiért.

Adjatok hálát az Úrnak, * mivel irgalma örökké megmarad.

 

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás