Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. 

Olvasmány:

Jób 38,1.8-11

Jób panaszára az Úr felelt a viharból, és így szólt:

˝Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor előtört a mélység öléből, amikor ruha gyanánt megalkottam neki a felhőket, és ködből pólyát adtam neki, amikor határvonalat szabtam számára, és gátat építettem, kettős kapuval?

Azt mondtam neki: »Eddig jöjj és ne tovább!
Itt törjön meg hullámaid gőgje!«˝

Zsoltár: 

Zsolt. 106,23-24.25-26.28-29.30-31

Akik hajóikon tengerre szálltak, * a nagy vizeken végezték munkájukat,
azok látták az Úr nagy tetteit, * a mély tengeren szemlélték csodáit.
 
Szavára szélvihar támadt, * és hullámai feltornyosultak.
Felemelkedtek az égig, majd a mélységbe zuhantak, * nagy veszedelmükben kétségbe estek.

Gyötrelmükben felkiáltottak az Úrhoz, * aki szorongatásukból kihozta őket.
Szellővé csendesítette a vihart, * hullámai elcsitultak.
 
Örvendeztek, mert csendesség támadt, * és a várva várt révbe vezette az őket.
Nagy jóságáért adjatok hálát az Úrnak, * az emberek fiaival tett nagy csodáiért.

Adjatok hálát az Úrnak, * mivel irgalma örökké megmarad.