Ábrám nem akarja, hogy viszálykodás legyen közte és rokonai között.

Olvasmány:

Ter 13,2.5-18

Ábrám igen gazdag volt jószágban, aranyban és ezüstben. De Lótnak is, aki Ábrámmal tartott, voltak juhnyájai, marhacsordái és sátrai. Így az a föld nem tudta eltartani őket, és ezért nem lakhattak együtt. Oly sok jószáguk volt ugyanis, hogy nem maradhattak együtt. Ebből aztán viszálykodás támadt Ábrám és Lót nyájainak pásztorai között. (Akkor kananeusok és ferezeusok laktak azon a földön.)

Ábrám ekkor azt mondta Lótnak: ˝Kérlek, ne legyen veszekedés köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között: hiszen testvérek vagyunk! Itt van előtted ez az egész vidék. Kérlek, válj el tőlem! Ha te balra mégy, én jobbra tartok, viszont ha te jobbra tartasz, én balra megyek!˝
Ekkor Lót felemelte szemét, és látta, hogy milyen bővizű a Jordán egész környéke. (Mert, amíg el nem pusztította az Úr Szodomát és Gomorrát, egészen Szegorig olyan volt az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje.) Lót tehát a Jordán környékét választotta magának, és kelet felé költözött. Így váltak el egymástól. Ábrám Kánaán földjén maradt, Lót pedig a Jordán-környék városaiban telepedett le, és Szodoma vidékén ütötte fel sátrait. Pedig a Szodomái emberek igen gonoszak és vétkesek voltak az Úr előtt.

Miután Lót elvált tőle, az Úr így szólt Ábrámhoz: ˝Emeld föl szemedet, és tekints körül arról a helyről, ahol most vagy, északra és délre, keletre meg nyugatra: mert ezt az egész földet, amelyet most látsz, neked és utódaidnak adom mindörökre. Utódaidat pedig olyanná teszem, mint a föld porát; ha valaki meg tudja számlálni a föld porszemeit, az tudja csak megszámlálni a te utódaidat is. Kelj föl, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked fogom adni!˝ Ábrám fölszedte tehát sátrait, továbbindult, és Hebron mellett, Mambre tölgyesében telepedett le.

Zsoltár: 

Zsolt. 14,2-3ab.3cd-4ab.5

Aki bűn nélkül éli életét, * és helyesen cselekszik.
Aki igazat gondol szívében, * kinek rágalmat nem beszél szája.
 
Aki felebarátjának nem tesz rosszat, * aki nem gyalázza embertársát.
Aki a gonoszt semmibe veszi, * de tiszteli az istenfélőt.
 
Aki pénzét uzsorára nem adja, * és vesztegetést nem fogad el ártatlan ellen.
Aki így éli életét, * soha meg nem rendül.

Uram, ki lakhat * a te hajlékodban?