Jézus eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette.

Olvasmány:

Iz 49,1-6

Halljátok, szigetek, és figyeljetek távoli népek!

Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva emlékezetében él nevem. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, kezének árnyékával oltalmazott engem. Olyanná tett, mint a kiválasztott nyíl és tegezébe rejtett engem, és ezt mondta: ˝A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!˝
De én azt gondoltam: ˝Hiába fáradoztam, haszontalanul tékozoltam erőmet.˝ Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és munkám Istenem előtt.

És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem – így lettem becses az Úr szemében, és Istenem lett az erőm –, aki ezt mondotta: ˝Kevés az, hogy a szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. A nemzetek világosságává teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.˝

Zsoltár: 

Zsolt. 138,1-3.13-14ab.14c-15

Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem, * tudod, ha leülök, vagy ha fölkelek.
Gondolataimat messziről is ismered, † szemmel tartod jártomat-keltemet, * jól látod minden utamat.
 
Egész bensőmet te alkottad, * anyám méhében te szőttél egybe engem.
Magasztallak, hogy oly csodásan alkottál, † csodálatos minden műved, * lelkem jól tudja mindezt.
 
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, † amikor létrejöttem a rejtek ölén, * és megformáltál az anyaföld mélyében.

Hálát adok neked, * hogy oly csodásan alkottál!