Nem a szolgáló fia az Ábrahámnak tett ígéretek örököse.

Olvasmány:

Ter 21,5.8-20

Százesztendős volt Ábrahám, midőn fia, Izsák megszületett. Amint a gyermek megnőtt, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy lakomát rendezett.
Amikor azonban Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia ingerkedik Izsákkal, az ő fiával, azt követelte Ábrahámtól: ˝Kergesd el ezt a szolgálót a fiával együtt, mert nem fog örökölni egy szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal!˝

Nagyon nehezére esett a dolog Ábrahámnak, hiszen a fiáról volt szó. De az Isten bátorította: ˝Ne bánkódj a fiad és a szolgálód miatt, hanem amit Sára mond, hallgass a szavára, mert azokat fogják a te utódaidnak nevezni, akik Izsáktól származnak. De azért a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mivel ő is a te utódod.˝
Ábrahám tehát jókor reggel fölkelt, vett egy kenyeret meg egy tömlő vizet, föltette Hágár vállára; odaadta neki a gyermeket is, aztán elbocsátotta. Az pedig elment, és mindenfelé bolyongott Bersábé pusztájában.
Amikor a tömlőből kifogyott a víz, odatette a gyermeket az egyik bokor alá, maga pedig leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban. Azt gondolta ugyanis: ˝Ne lássam, amikor meghal a gyermek!˝ Ott ült vele szemben, és hangosan sírt.

De az Isten meghallotta a gyermek hangját, az Úr angyala pedig szólította Hágárt az égből: ˝Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta az Isten a gyermek hangját arról a helyről, ahol van! Kelj föl, vedd a gyermeket, és vigyázz rá, mert nagy néppé teszem!˝ Majd az Isten megnyitotta Hágár szemét, mire az meglátott egy vízforrást. Odament, megtöltötte a tömlőt, és megitatta a gyermeket.
Isten pedig vele volt a fiúval, az felnövekedett, a pusztában lakott, és íjász lett belőle.

Zsoltár: 

Zsolt. 33,7-8.10-11.12-13

Az Úr meghallgatta a szegényt, aki hozzá kiáltott, * és minden szorongatásából kiszabadította.
Az Úr angyala minden istenfélőt körülsáncol, * és megszabadítja őt.
 
Féljétek az Urat, ti, szentjei, * mert semmit sem nélkülöznek az istenfélők.
A gazdagok nyomorognak és éheznek, * de akik az Urat keresik nem szűkölködnek.
 
Jertek, fiaim, és hallgassatok engem, * az Úr félelmére tanítlak titeket.
Ki az az ember, aki élni vágyik, * és szeretne jó napokat látni?

A szegény felkiáltott az Istenhez, * és Isten meghallgatta őt.