Áldozatával Ábrahám megmutatta, hogy hisz Istennek.

Olvasmány:

Ter 22,1-19

Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: ˝Ábrahám!˝ ˝Itt vagyok˝ – felelte. Akkor Isten ezt mondta neki: ˝Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Mórija földjére, és ott mutasd be égőáldozatul azon a helyen, amelyet majd mutatok neked.˝

Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. Ekkor ezt mondta a szolgáknak: ˝Várakozzatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni, és utána visszatérünk hozzátok.˝
Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, és feltette fiának, Izsáknak vállára, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: ˝Atyám!˝ Ő ezt válaszolta: ˝Igen, fiam!˝ Erre Izsák azt mondta: ˝Íme, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?˝ Ábrahám így felelt: ˝Isten majd gondoskodik a bárányról az égőáldozathoz.˝ Így mentek tovább egymás mellett.
Amikor megérkeztek a helyre, amelyet Isten mutatott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte fiát, és az oltárra helyezett fára tette. Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, és vette a kést, hogy feláldozza a fiát.

De az Úr angyala rászólt az égből, és ezt mondta: ˝Ábrahám, Ábrahám!˝ ˝Itt vagyok˝ – felelte. Az angyal folytatta: ˝Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé, és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent, hiszen egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.˝ Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul fia helyett. Ábrahám így nevezte a helyet: ˝Az Úr gondoskodik.˝ Ezért mondják mind a mai napig: ˝A hegyen majd gondoskodik az Úr.˝

Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, és mondta: ˝Magamra esküszöm – ez az Úr szava –, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, megáldalak téged. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét, utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál szavamra.˝ Ábrahám visszatért szolgáihoz. Elindultak és együtt mentek vissza Bersabéba. Ábrahám Bersabéban maradt.

Zsoltár: 

Zsolt. 114,1-2.3-4.5-6.8-9

Az Urat nagyon szeretem, * mert könyörgésem szavát meghallgatta.
Fülét hozzám fordította, * amely napon hozzá kiáltottam.
 
A halál kötelékei körülfontak, * elértek engem az alvilág gyötrelmei.
Szorongatás és fájdalom fogott el, † ámde az Úr nevét kiáltottam, * ˝Uram, mentsd meg az életemet!˝
 
Az Úr jóságos és igazságos, * irgalmas a mi Istenünk.
Az Úr oltalmába fogadja a kicsinyeket; * nyomorult voltam, de ő megmentett.
 
Lelkemet a haláltól megmentette, * szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól.
Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.

Az Úr színe előtt járok, * az élők földjén.