Elég neked az én kegyelmem.

Olvasmány:

Ez 2,2-5

Ezekiel így ír prófétai meghívásáról:

Az Úr megszólított engem, a Lélek eltöltött, lábaimra állított, és hallottam, amint az Úr beszélt hozzám.
Ezt mondta nekem: ˝Emberfia, elküldelek Izrael fiaihoz, a lázadókhoz, akik fellázadtak ellenem. Ők és atyáik lázadoztak ellenem mind a mai napig. Fiaiknak kemény a fejük és megátalkodott a szívük. Hozzájuk küldelek, hogy mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten. Akár meghallgatják, akár nem hallgatják – mert hiszen lázadó nemzedék ez –, megtudják, hogy próféta van közöttük.˝

Zsoltár: 

Zsolt. 122,1-2a.2bcd.3-4

Szememet hozzád emelem, * hozzád, aki a mennyben lakozol.
Íme, miként a szolgák szeme * uruk kezére figyel.
 
Miként a szolgálók szeme úrnőjük kezére, * úgy tekintünk Urunkra,
Istenünkre, * amíg csak meg nem könyörül rajtunk.
 
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, * mert igen elteltünk gyalázattal.
Túlságosan megtelt a lelkünk * a dúslakodók gúnyolódásával és a kevélyek megvetésével.

Szemünk az Úrra tekint, * amíg csak meg nem könyörül rajtunk.