Jákob ígéretet kap, hogy Isten lesz az őrzője mindenkor. 

Olvasmány:

Ter 28,10-22a

Jákob, miután csellel megszerezte az atyai áldást, bátyja bosszújától félve, elhagyta Bersabét, és Hárán felé tartott. Amikor olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mert a nap már lement, fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. Álmában úgy látta, hogy egy létra áll a földön, amelynek teteje az égig ér, és Isten angyalai fel- és lejárnak rajta.

Odafent pedig az Úr állott, és így szólt: ˝Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak és Izsáknak Istene. Ezt a földet, amelyen alszol, neked adom és utódaidnak. Annyi lesz az ivadékod, mint porszem a földön. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódaidban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Mert én veled leszek; megőrizlek téged, bárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, el nem hagylak, amíg nem teljesítem mindazt, amit ígértem neked.˝ Amikor Jákob fölébredt álmából, azt mondta: ˝Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem is tudtam.˝ Majd megrémülve folytatta: ˝Mily félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint az Isten háza és a menny kapuja.˝

Ezért Jákob, amikor reggel fölkelt, fogta azt a követ, amelyet a feje alá tett, fölállította emlékjelül, és olajat öntött rá. Aztán Bételnek nevezte el azt a helyet; azelőtt azonban Luz volt annak a városnak a neve.
Fogadalmat is tett: ˝Ha az Isten velem lesz, és megőriz ezen az úton, amelyen járok, ha ad nekem kenyeret táplálékul és ruhát öltözetül, és épségben térek vissza atyám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. Ezt a követ pedig, amelyet emlékoszlopnak állítottam fel, Isten házának fogják hívni.˝

Zsoltár: 

Zsolt. 90,1-2.3-4.14-15ab

Aki a Fölséges oltalmában lakik, * a Mindenható árnyékában tartózkodik,
így szól az Úrhoz: † ˝Menedékem és váram te vagy nékem, * Istenem, benned bízom.˝
 
Megment ő téged a vadászok tőrétől, * és a gonosz beszédtől.
Szárnyaival oltalmaz, * tollai alatt menedéket találsz.
 
(Az Úr pedig így válaszolt:) † ˝Megszabadítom őt, mivel ragaszkodik hozzám, * oltalmazom, mert nevemet ismeri.
Hozzám kiált, és én meghallgatom őt, * minden szükségben vele vagyok.˝

Uram, Istenem, * tebenned bízom.