József testvérei rájönnek arra, hogy méltán bűnhődnek.

Olvasmány:

Ter 41,55-57;42,5-7a.17-24a

A bőség hét esztendejének elmúltával eljött az éhség hét esztendeje, ahogyan József megjövendölte.

Éhezni kezdett Egyiptom egész földje is, és a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó azt üzente nekik; ˝Menjetek Józsefhez, és amit ő mond nektek, azt cselekedjétek!˝ Amikor aztán az éhség kiterjedt az egész országra, József megnyitotta a magtárakat, és gabonát adott az egyiptomiaknak, mert nagy volt az éhség Egyiptom földjén. Sőt mindenhonnan Egyiptomba mentek Józsefhez gabonát vásárolni, mert nyomasztó éhínség volt az egész földön.

Másokkal együtt Jákob fiai is Egyiptomba mentek, hogy gabonát vásároljanak, mert Kánaán földjén is éhínség támadt. Az ország kormányzója pedig József volt, és az ő engedélyével adták el a gabonát a föld minden népének. Amikor testvérei elébe járultak, arccal a földre borultak előtte.
Mihelyt József meglátta testvéreit, azonnal megismerte őket, de ő nem ismertette meg magát, hanem keményen beszélt velük.
Azután őrizetben tartotta őket három napig. Harmadnap József így szólt hozzájuk: ˝Tegyétek, amit mondok, és akkor életben maradtok, mert én is félem az Istent! Ha becsületesek vagytok, maradjon egyik testvéretek megkötözve őrizetben, ti pedig menjetek, és vigyetek gabonát éhező családotoknak. Aztán hozzátok el hozzám legkisebb testvéreteket! Akkor elhiszem szavatokat, és nem fogtok meghalni.˝

A testvérek bele is egyeztek. Egymásnak pedig azt mondták: ˝Méltán bűnhődünk testvérünk miatt, mert láttuk lelke szorongását, amikor rimánkodott nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt szakadt ránk ez a megpróbáltatás.˝
Ruben így szólt: ˝Nemde megmondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen? De ti nem hallgattatok rám. Íme, most számon kérik rajtunk a vérét!˝
Nem tudták ugyanis, hogy József érti őket, mert tolmács által beszélt velük. József pedig elfordult tőlük, és sírásra fakadt.
 

Zsoltár: 

Zsolt. 32,2-3.10-11.18-19

Dicsérjétek az Urat citerával, * tízhúrú hárfán zengjetek néki.
Énekeljetek néki új éneket, * zengjetek zsoltárt ujjongó szóval.
 
Semmivé teszi az Úr a pogányok szándékát, * meghiúsítja a népek terveit.
Ám az Úr szándéka megmarad örökre, * szívének gondolata nemzedékről nemzedékre.
 
Az istenfélőkre ügyel az Úr szeme, * akik bíznak az ő irgalmában.
Megmenti lelküket a haláltól, * és táplálja őket éhínség idején.

Kegyes szemed legyen rajtunk, * tebenned van bizodalmunk.