Józsefet a Gondviselés vezérelte Egyiptomba.

Olvasmány:

Ter 44,18-21.23b-29;45,1-5

Amikor a kis Benjámin zsákjában megtalálták az ezüst poharat, Júda közelebb lépett Józsefhez, és bizalommal így szólt:

˝Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót hozzád! Ne haragudj szolgádra, hiszen te egyenlő vagy a fáraóval. Amikor uram azt kérdezte szolgáitól, hogy van-e atyátok vagy testvéretek, mi azt feleltük az én uramnak: »Van nekünk egy idős atyánk és egy fiatal öcsénk, aki az ő öregségében született. Ennek a bátyja meghalt, így egyedül maradt meg anyjától, és atyja nagyon szereti.« Te akkor azt mondtad szolgáidnak: »Hozzátok el hozzám, hadd lássam saját szememmel! Ha legkisebb öcsétek nem jön el veletek, többé nem kerülhettek a színem elé.«
Mi akkor fölmentünk atyánkhoz, a te szolgádhoz, és elmondtuk neki az én uram szavait. Amikor aztán azt mondta atyánk: »Menjetek, vegyetek egy kis élelmet!« – mi azt válaszoltuk neki: »Nem mehetünk. Csak ha velünk jön a legkisebb öcsénk is, akkor megyünk el; mert a színe elé se juthatunk annak az embernek, ha a legkisebb öcsénk nem lesz velünk.« Erre azt mondta atyánk: »Ti is tudjátok, hogy csak két fiam született attól a feleségemtől. Az egyik eltávozott tőlem, és én azt gondoltam, bizonyára vadállat tépte szét. Nem is láttam többé a mai napig. Ha ezt is elviszitek tőlem, és valami baj éri, ősz fejemet a bánattal ti juttatjátok a sírba.«˝

Ekkor József már nem tudta magát tovább türtőztetni a körülötte álló sok ember előtt, ezért megparancsolta: ˝Menjen ki mindenki!˝ Nem is maradt senki vele, amikor József megismertette magát testvéreivel.
Aztán hangos sírásra fakadt, úgyhogy meghallották az egyiptomiak, sőt meghallotta a fáraó háza is. József azt mondta testvéreinek: ˝Én vagyok József. Él-e még atyám?˝ De testvérei úgy megrémültek, hogy felelni sem tudtak.

Akkor József azt mondta testvéreinek: ˝Jöjjetek közelebb hozzám!˝ Amikor közelebb léptek, azt mondta: ˝Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. De most már ne bánkódjatok, és ne rémüldözzetek, hogy engem eladtatok, mert azért küldött ide az Isten előttetek, hogy életben maradjatok.˝

Zsoltár: 

Zsolt. 104,16-17.18-19.20-21

Éhséget támasztott egykor a földön, * és elpusztított minden falat kenyeret.
De elküldött előttük egy férfit, Józsefet, * akit rabszolgának adtak el.
 
Lábát bilincsbe verték, * nyakát vasba szorították,
amíg be nem teljesedett, amit mondott, * amíg nem igazolta őt az Úr szava.
 
A király üzent, hogy oldják föl bilincsét, * a népek fejedelme tette szabaddá.
Megtette őt házának urává, * és minden vagyona fölé rendelte.

Emlékezzetek a csodás tettekre, * melyeket Isten művelt.