A fáraó elnyomja Izrael népét, hogy ne sokasodjék tovább.

Olvasmány:

Kiv 1,8-14.22

Idő múltával új király jutott hatalomra Egyiptomban, aki már nem ismerte Józsefet.

Figyelmeztette népét: ˝Nézzétek, Izrael fiainak népe nagyszámú, és erősebb, mint mi. Okosan bánjunk el vele, hogy ne sokasodjék tovább! Mert ha háború támad, ő is ellenségeinkhez csatlakozik, ellenünk harcol, és kivonul erről a földről.˝

Munkafelügyelőket rendelt tehát föléjük, hogy nehéz munkával sanyargassák őket. Ők építették a fáraónak a raktárvárosokat: Fitomot és Rámesszeszt. De minél jobban sanyargatták őket, annál inkább sokasodtak és növekedtek. Végül az egyiptomiak annyira féltek Izrael fiaitól, hogy kegyetlen szolgaságra kárhoztatták őket. Megkeserítették életüket a vályogvetés és a téglakészítés nehéz munkájával és mindenféle kemény mezei munkával.

Végül megparancsolta a fáraó Izrael egész népének: ˝Minden fiúgyermeket, mihelyt megszületett, vessetek a folyóba, a lányokat viszont hagyjátok életben!˝

Zsoltár: 

Zsolt. 123,1-3.4-6.7-8

Ha nem lett volna velünk az Úr, vallja meg most Izrael, † ha nem lett volna velünk az Úr, * amikor az emberek ránk támadtak, akkor elevenen elnyeltek volna, * úgy fellángolt haragjuk ellenünk.
 
Elnyelt volna minket akkor a víz, † a zuhatag elsodorta volna életünket, * elragadtak volna a tajtékzó hullámok.
Legyen áldott az Úr, * mert nem adott minket foguk martalékául.
 
Megmenekültünk, mint a madár a vadászok hálójából: * a vadászháló szétszakadt, és mi szabadok lettünk.
Az Úr a mi segítségünk, * aki az eget és a földet alkotta.

Az Úr a mi segítségünk, * aki az eget és a földet alkotta.