Tiszta Forrás
2023. szeptember 27.   
Névnap: Adalbert, Vince

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ZSOLTÁR: ~ ~ ~ ~ Áldott legyen az élő Isten, * áldott legyen mindörökké! ~ ~ Nagy vagy, Uram, örökké, * a te uralmad mindörökké fennmarad. ~ ~ Megversz, de meg is gyógyítasz, † letaszítasz az alvilágba, de erőd onnan is kihozhat, * és nincs, aki elmenekülhet kezedből. ~ Áldott legyen az élő Isten, * áldott legyen mindörökké! ~ ~ Nézzétek meg, hogy mit tett velünk, † félve és rettegve dicsérjétek őt, * tetteitekkel magasztaljátok az örök királyt. ~ Áldott legyen az élő Isten, * áldott legyen mindörökké! ~ ~ Én pedig rabságom földjén áldom őt, * mert megmutatta nagylelkűségét a bűnös népen. ~ Áldott legyen az élő Isten, * áldott legyen mindörökké! ~ ~ Térjetek meg tehát, bűnösök, † Isten előtt igazságban járjatok, * higgyétek, hogy jóságát megmutatja rajtatok! ~ Áldott legyen az élő Isten, * áldott legyen mindörökké! (Tób 13,2.6.7.8)

Jelen van

0 felhasználó
25 látogató

Látogatások

- ma: 67
- tegnap: 161
2023.07.18. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2023.07.18. kedd

2023.07.18. kedd
 
 
 
 
 
 
 

Mózes a fáraó udvarában nevelkedett, de megőrizte szeretetét népe iránt.


 

 

 

 

 

 

Olvasmány:

Kiv 2,1-15a

Abban az időben, amikor a fáraó megparancsolta Izrael fiainak, hogy ha fiúgyermekük születik, vessék a folyóba, elment egy Lévi törzséből való férfiú, és feleséget vett a saját törzséből. Az asszony fogant, és fiúgyermeket hozott a világra. Mivel látta, hogy szép, három hónapig rejtegette. Amikor aztán már tovább nem titkolhatta, vett egy gyékénykosárkát, bekente aszfalttal és szurokkal, beletette a gyermeket, és kitette a folyó partjára a sás közé. Távolabbra odaállt a gyermek nővére, hogy megfigyelje, mi fog történni.


Akkor lejött a fáraó leánya, hogy fürödjék a folyóban. Szolgálóleányai ezalatt a folyó partján sétáltak. Amikor megpillantotta a sás között a kosárkát, odaküldte az egyik szolgálóját, és kihozatta. Kinyitotta, és amikor meglátta, hogy egy síró gyermek van benne, megsajnálta, és azt mondta: ˝Ez a héberek gyermekei közül való.˝
Ekkor a gyermek nővére megszólította a fáraó leányát: ˝Akarod-e, hogy elmenjek, és hívjak egy héber asszonyt, aki táplálni tudja a gyermeket?˝ Azt felelte neki a fáraó leánya: ˝Menj!˝ A kislány elment, és elhívta a gyermek anyját. A fáraó leánya így szólt hozzá: ˝Vidd magaddal ezt a gyermeket, neveld fel nekem! Megjutalmazlak érte.˝ Az asszony fogta a gyermeket, és szoptatta. Amikor aztán a gyermek felnőtt, elvezette a fáraó leányához. Az fiává fogadta, és Mózesnek nevezte el azzal a magyarázattal: ˝Mivel a folyóból húztam ki.˝


Azokban a napokban, amikor Mózes már felnőtt lett, kiment testvéreihez, és látta sanyargatásukat. Észrevette, hogy az egyik egyiptomi egy héber férfiút ütlegel az ő testvérei közül. Körültekintett erre is, arra is; és amikor látta, hogy nincs ott senki, leütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.
Másnap ismét kiment, és látta, hogy két héber ember civakodik. Megkérdezte azt, amelyik igazságtalanul cselekedett: ˝Miért ütöd felebarátodat?˝ Ő azt felelte: ˝Ki tett téged felügyelővé vagy bíróvá fölénk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan megölted az egyiptomit?˝ Megijedt erre Mózes, mert azt gondolta: ˝Mégis kiderült a dolog.˝


A fáraó is értesült az esetről, és halálra kerestette Mózest. Mózes azonban elmenekült a fáraó színe elől, és Mádián földjén telepedett le.

   

                                                                                                                             

Zsoltár: 

Zsolt. 68,3.14.30-31.33-34

Feneketlen iszapba süllyedtem, † és nincs hol megállnom, * a vizek mélyére kerültem, és eltemet az áradat.
 
Hozzád imádkozom, Uram, * hallgass meg kegyelmed idején, Istenem.
Mérhetetlen jóságodban hallgass meg, * hűséged szerint segíts rajtam.
 
Én azonban szegény vagyok, és szenvedek, * de szabadításod, Istenem, fölemel engem.
Énekszóval áldom Isten nevét, * dicsérettel magasztalom őt.
 
Az alázatosak látják ezt, és örülnek. * Keressétek Istent, és szívetek újra éled,
mert az Úr meghallgat minden szegényt, * és foglyait nem hagyja magukra.

Keressétek az Urat, alázatos lelkek, * és szívetek újra éled.

 

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás