Isten meghallgatta népének jajkiáltását, és Mózest küldi szabadításukra.

Olvasmány:

Kiv 3,1-6.9-12

Miután Mózesnek menekülnie kellett Egyiptomból, Midián földjén telepedett le, és ott Midián papjának, Jetrónak leányát vette feleségül. Mózes egy alkalommal apósának, Jetrónak, Midián papjának juhait őrizte. Messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez.

Itt megjelent neki az Úr angyala: egy égő csipkebokorban, a tűz lángjában. Amikor Mózes odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. Mózes így szólt magában: ˝Odamegyek és megnézem ezt a különös látványt: miért nem ég el a csipkebokor.˝ Amikor az Úr látta, hogy Mózes vizsgálódva közeledik, megszólította őt a csipkebokorból: ˝Mózes, Mózes!˝
˝Itt vagyok˝ – felelte Mózes.

Erre Isten így szólt: ˝Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.˝ Aztán így folytatta: ˝Én vagyok atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.˝ Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.
Aztán ezt mondta az Úr: ˝Íme, felhatolt hozzám Izrael fiainak jajkiáltása, láttam, hogy az egyiptomiak milyen keményen sanyargatják őket. Jöjj tehát, hadd küldjelek a fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izraelt Egyiptomból!˝ Mózes erre azt mondta Istennek: ˝Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és én vezessem ki Izrael fiait Egyiptomból?˝ Ő azt felelte: ˝Én veled leszek, és ez lesz a jel számodra, hogy én küldöttelek: »Ha majd kivezeted népemet Egyiptomból, ezen a helyen fogtok áldozatot bemutatni az Istennek!«˝

Zsoltár: 

Zsolt. 102,1-2.3-4.6-7

Áldjad, lelkem, az Urat, * egész bensőm az ő szent nevét áldja.
Áldjad, lelkem, az Urat, * és ne feledd, hogy hozzád milyen jó volt.
 
Megbocsátja minden vétked, * meggyógyítja minden gyengeséged.
A pusztulástól megmenti életed, * kegyelmében és irgalmában meg is koronázza.
 
Az Úr igazságot szolgáltat, * és megvédi jogát minden elnyomottnak.
Mózessel megismertette útjait, * és Izrael fiaival nagy csodáit.

Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve.