Legyen a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben!

Olvasmány:

Kiv 11,10–12,14

Mózes és Áron végrehajtották mindazokat a csodálatos tetteket, amelyek Egyiptomot sújtották. De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és ő nem engedte el országából Izrael fiait.
Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: ˝Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja. Hirdessétek ki Izrael egész közösségének:

A hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként és házanként. De ha a család kicsi egy bárányhoz, vegyen maga mellé a szomszédos családból annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét. Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete estefelé vágja le. Vegyenek a véréből és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. A húsát – tűzön megsütve – még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák. Ne egyetek meg belőle semmit nyersen vagy vízben megfőzve, hanem csak tűzön sütve, a fejével, a lábával és belső részeivel együtt. Semmit ne tegyetek el belőle másnap reggelre. Ami másnapra megmarad, azt tűzön égessétek el.

Így fogyasszátok: Legyen a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása. Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem.

Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre.˝

Zsoltár: 

Zsolt. 115,12-13.15-16bc.17-18

Az Úrnak mit adhatnék * mindazért, amit nékem adott?
Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
 
Drága dolog az Úr színe előtt * szentjei dicső halála.
Ó, Uram, én a te szolgád vagyok, és szolgálód gyermeke, * bilincseimet széjjeltörted.
 
Bemutatom neked a dicséret áldozatát, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Megadom az Úrnak, amit fogadtam, * egész népének színe előtt.

Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.