Húsvét éjszakáján Isten kivezette választott népét az egyiptomi rabszolgaságból.

Olvasmány:

Kiv 12,37-42

A húsvéti bárány elköltése után Izrael népe elindult Ramesszeszből Szukkot felé: mintegy hatszázezer gyalogos férfi, a gyermekeket nem számítva. Igen sok összeverődött népség is távozott velük, valamint igen sok juh, szarvasmarha és mindenféle jószág.

Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan kenyeret sütöttek. Mivel az egyiptomiak sürgették őket, hogy menjenek, és nem engedtek késedelmet, azért kovászt nem tettek bele. Így még útravalót sem készíthettek.
Az idő, amelyet Izrael fiai Egyiptomban töltöttek, négyszázharminc esztendő volt; négyszázharminc év elteltével ugyanazon a napon vonult ki az Úr egész serege Egyiptom földjéről.

Ez az az éjszaka, amelyen az Úr virrasztott, hogy kihozza őket Egyiptom földjéről. Legyen ez Izrael fiai számára is az Úr tiszteletére átvirrasztott éjszaka nemzedékről nemzedékre.

Zsoltár: 

Zsolt. 135,1.23-24.10-12.13-15

Adjatok hálát az Úrnak, mert jóságos hozzánk,
 
aki megalázottságunkban megemlékezik rólunk, *
 
és ellenségeinktől megmentett minket, *
 
Aki Egyiptom elsőszülötteire lesújtott, *
 
és kivezette közülük Izraelt, *
 
erős kézzel és kinyújtott karral, *
 
Aki kettéhasította a Vörös-tengert, *
 
és átvezette közepén Izraelt, *
 
aki a fáraót és seregét a Vörös-tengerbe vetette, *

mivel szeretete örökké megmarad.