Az Úr az éhező népnek kenyeret ad a mennyből.

Olvasmány:

Kiv 16,1-5.9-15

Izrael fiainak egész sokasága elindult Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuktól számított második hónap tizenötödik napján eljutottak a Sin pusztába, amely Elim és Sínai között van.

Itt a pusztában Izrael egész közössége zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen. Izrael fiai ezt mondták nekik: ˝Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Miért hoztatok ki minket ide a pusztába? Hogy az egész közösség éhen vesszen?˝

Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: ˝Íme, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy követi-e parancsomat. Ha a hatodik napon elkészítik azt, amit begyűjtöttek, kétszer annyi lesz, mint amennyit naponként gyűjtöttek.˝
Erre Mózes így szólt Áronhoz: ˝Mondd meg Izrael fiai egész sokaságának: »Járuljatok az Úr színe elé, mert meghallotta zúgolódástokat!«˝ Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé tekintettek, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában. Az Úr így szólt Mózeshez: ˝Hallottam a nép zúgolódását. Közöld velük: »Ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.«˝

És valóban: estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő ereszkedett alá a táborra. Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog maradt, olyan, mint a dér a földön. Izrael fiai meglátták és kérdezgették egymást: ˝Mi ez?˝
Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: ˝Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek.˝
 

Zsoltár: 

Zsolt. 77,18-19.23-24.25-26.27-28

Istent kísértették szívük mélyén, * ételt követeltek kívánságuk szerint.
Isten ellen zúgolódtak, és így szóltak: * ˝Tud-e Isten a pusztában asztalt teríteni?˝
 
Parancsot adott a felhőknek odafönn, * és megnyitotta az ég kapuit.
Eledelül mannát hullatott, * mennyei kenyeret adott nékik.
 
Angyalok kenyerét ette az ember, * bőségesen jóltartotta őket.
Keleti szelet támasztott az égen, * és déli szelet hajtott erejével.
 
Húst hullatott rájuk, annyit, mint a por, * s annyi madarat, mint a tenger fövenye,
lehullottak táboruk közepén, * sátraik közelében.

Mennyei kenyeret * adott nékik az Úr.