Megtaláltam, akit szeret a lelkem.

Olvasmány:

Én 3,1-4a

Ezt mondja a menyasszony:

Éjszaka ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem; de hiába kerestem, nem találtam. Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem a tereken és utcákon, keresem, akit szeret a lelkem: Kerestem őt, de nem találtam.
Találkoztam az őrökkel, akik a várost járták. ˝Nem láttátok, akit szeret a lelkem?˝

Alig mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem.

Zsoltár: 

Zsolt. 62,2.3-4.5-6.8-9

Uram, Istenem, virrasztva kereslek, * az én Istenem te vagy nékem.
Téged szomjaz a lelkem, testem utánad eped, * mint a puszta tikkadt, kiaszott földje.
 
Szentélyedben neked szolgáltam, * hogy erődet és dicsőségedet megláthassam.
Mert irgalmad többet ér, mint az élet, * ezért ajkam dicsőít téged.
 
Neked mondok áldást, amíg csak élek, * a te nevedben tárom imára kezemet.
Mint dús lakomával, teljék be lelkem, * ajkam ujjong, szám dicsőít téged.
 
Te lettél védelmezőm, * és szárnyaid oltalmában örvendezem.
Lelkem szorosan átölel téged, * és a jobbod szilárdan tart fenn engem.

Terád szomjas a lelkem, * én Uram, Istenem.