Az Úr leszállt a felhőben, Mózes pedig segítségül hívta az Úr nevét.

Olvasmány:

Kiv 33,7-11;34,5b-9.28

Az aranyborjú elpusztítása után Mózes fogta a szent sátrat, messze a táboron kívül verte fel, és elnevezte a Szövetség sátrának. Így a népből mindaz, akinek valami kérdeznivalója volt az Úrtól, kiment a Szövetség sátrához, amely a táboron kívül állt.

Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, az egész nép felkelt, mindenki odaállt sátra bejáratához, és Mózes után nézett, míg ő be nem ment a sátorba. Amikor pedig bement a Szövetség sátrába, leszállt a felhőoszlop, megállt a sátor bejáratánál, és az Úr beszélt Mózessel. Mihelyt látta a nép, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor bejáratánál, mindannyian felkeltek, és leborultak a sátruk előtt. Az Úr pedig úgy beszélt Mózessel szemtől szemben, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Amikor Mózes visszatért a táborba, szolgája, az ifjú Józsue, Nun fia, akkor sem távozott el a sátortól.

Az Úr leszállt a felhőben, Mózes pedig eléje járult és segítségül hívta az Úr nevét. Az Úr elvonult Mózes előtt. Mózes akkor így imádkozott: ˝Íme, az Úr, irgalmas és könyörülő Isten, hosszan tűrő, kegyelemben gazdag és hűséges, aki irgalmasságot gyakorol ezeríziglen, megbocsátja a gonoszságot, a vétket és a bűnt. Előtte azonban semmi sem marad büntetlen, mert megtorolja az atyák gonoszságát gyermekeiken és unokáikon a harmadik és negyedik nemzedékig.˝
Ekkor Mózes sietve leborult a földre, meghajtotta magát és hódolattal folytatta: ˝Ha kegyelmet találtam színed előtt, Uram, kérlek, járj velünk, bár keménynyakú ez a nép, bocsásd meg gonoszságainkat és bűneinket, fogadj tulajdonoddá minket!˝

Mózes negyven nap és negyven éjjel volt az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet nem ivott, és feljegyezte a táblára a szövetség tíz parancsolatát.

Zsoltár: 

Zsolt. 102,6-7.8-9.10-11.12-13

Az Úr igazságot szolgáltat, * és megvédi jogát minden elnyomottnak.
Mózessel megismertette útjait, * és Izrael fiaival nagy csodáit.
 
Irgalmas és kegyes a mi Istenünk, * nagy irgalmú és hosszan tűrő.
Nem pöröl velünk szüntelen, * és haragja nem tart örökké.
 
Nem bűneink szerint bánik velünk, * és nem gonoszságunk szerint fizet vissza nekünk.
Amilyen messze van az ég a földtől, * oly nagy a szeretete az őt félők iránt.
 
Amilyen messze van napkelettől napnyugat, * bűneinket oly messze dobja tőlünk.
Ahogyan az atya megkönyörül fiain, * úgy könyörül meg az Úr az istenfélőn.

Irgalmas a mi Urunk, Istenünk, * könyörületre hajlik szíve.