Tiszta Forrás
2021. szeptember 21.   
Névnap: Máté, Mirella

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
21 látogató

Látogatások

- ma: 104
- tegnap: 470
2021.07.29. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2021.07.29. csütörtök

2021.07.29. csütörtök
 
 
 
 
 
 

A szent sátort betöltötte az Úr dicsősége.


 

 

 

 

 

Olvasmány:

Kiv 40,16-21.34-38

Mózes megtett mindent, amit az Úr parancsolt neki.

A második esztendő első hónapjának első napján el is készült a szent sátor. Mózes felállította a hajlékot: elhelyezte a deszkákat, a talpfákat és a reteszrudakat; felállította az oszlopokat; rájuk terítette a sátorlapot, arra meg a takarót tette, ahogyan az Úr parancsolta neki. Majd a ládában elhelyezte a tízparancsolat tábláit; rátette a rudakat, felülre pedig a kiengesztelődés tábláját. Aztán bevitte a ládát a szent hajlékba, felerősítette eléje a függönyt, hogy így teljesítse az Úr parancsát.


Ekkor felhő takarta be a szent sátort, és betöltötte az Úr dicsősége. Mózes nem is tudott bemenni a szövetség sátrába, mert a felhő mindent befödött, és az Úr dicsősége tündöklött benne.
Valahányszor a felhő felemelkedett a szent sátorról, a nép útnak indult. Ez így történt egész vándorlása idején. Ha viszont nem mozdult a felhő, nem indultak el addig a napig, amíg a felhő fel nem emelkedett. Nappal ugyanis az Úr felhője lebegett a sátor felett, éjszaka pedig tűz, amelyet a nép egész vándorlása idején láthatott.

 

                                                                                                                                    

Zsoltár: 

Zsolt. 83,3.4.5-6a.és 8a.11

Sóvárog és vágyódik lelkem * az Úr udvarába,
szívem és testem * örvendezik az élő Istenben.
 
Még a veréb is otthont talál magának, * és a gerle fészket, ahová fiait helyezze;
a te oltárodnál, Seregek Ura, * én Istenem és Királyom!
 
Boldogok, akik a te házadban laknak, * örökkön örökké dicsérnek téged.
Boldog az az ember, kinek segítsége tőled van; * újult erővel halad az úton.
 
Bizony, egy nap a te házadban * ezernyi másnál többet ér.
Inkább szeretnék az Úr házának küszöbén állni, * mint lakni a gonoszok sátraiban.

Mily kedves a te hajlékod, * Seregek Ura, Istene!

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás