Mózes nagyobb a prófétáknál: Isten Mózest testvéreivel szemben is megvédelmezi.

Olvasmány:

Szám 12,1-13

A pusztai vándorlás során Mirjám és Áron lázadozni kezdtek Mózes ellen annak etióp felesége miatt. Ilyeneket mondtak: ˝Hát csak Mózessel beszélt az Úr? Nemde mivelünk is hasonlóképpen beszélt?˝

Amikor az Úr ezt meghallotta – Mózes ugyanis a legszelídebb férfiú volt a föld összes lakói között –, azonnal szólt Mózeshez, Áronhoz és Mirjámhoz: ˝Ti, hárman menjetek oda a Szövetség sátrához!˝ Amikor odaértek, az Úr leszállóit a felhőoszlopban, megállt a sátor bejáratánál, és odaszólította Áront meg Mirjámot. Miután azok odamentek, így szólt hozzájuk: ˝Halljátok szavamat! Ha valaki az Úr prófétája köztetek, annak látomásban jelenek meg, vagy álomban szólok hozzá. Ámde Mózes, az én szolgám, nem ilyen. Ő az én házamban egészen otthonos, azért vele szemtől szemben beszélek. Ő nyíltan és nem rejtélyekben vagy jelképekben látja az Urat. Hogyan mertétek mégis gyalázni Mózest, az én szolgámat?˝ Aztán haragra gerjedve irántuk, eltávozott onnan.

Amint a felhőoszlop eltávozott a sátor fölül, Mirjám a leprától fehér lett, mint a hó. Amikor Áron meglátta, hogy a lepra ellepte Mirjámot, könyörögve fordult Mózeshez: ˝Kérlek, uram, ne ródd fel nekünk ezt a bűnt, melyet esztelenül elkövettünk! Ne legyen olyan, mint az idétlen magzat, akit anyja elvetélt! Nézd, teste felét már megemésztette a lepra!˝
Mózes erre így imádkozott az Úrhoz: ˝Kérlek, Istenem, gyógyítsd meg őt!˝

Zsoltár: 

Zsolt. 50,3-4.5-6a.6bc-7.12-13

Könyörülj rajtam, Istenem, † mivel irgalmas és jóságos vagy, * töröld el gonoszságomat mérhetetlen irgalmaddal.
Mosd le bűnömet teljesen, * és vétkemtől tisztíts meg engem.
 
Gonoszságomat beismerem, * szüntelenül előttem lebeg bűnöm.
Egyedül csak ellened vétettem, * ami színed előtt gonosz, olyat tettem.
 
Te feddhetetlen vagy döntéseidben, * és igazságos, amikor ítélsz,
íme, én bűnben születtem, * anyám vétekben fogant engem.
 
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, * az erős lelket éleszd fel újra bennem.
Ne taszíts el színed elől, * és szent lelkedet ne vond meg tőlem.

Könyörülj, Urunk, Istenünk, * mert nagy a vétkünk!