A választott nép kevésre becsülte az ígéret földjét; Isten ezért büntetést szabott ki rájuk.

Olvasmány:

Szám 13,1-2.25–14,1.26-29.34-35

Amikor a választott nép a fáráni pusztában tartózkodott, az Úr ezt mondta Mózesnek: ˝Küldj férfiakat Kánaán földjére, hogy kémleljék ki azt a földet, amelyet népemnek akarok adni! Minden törzsből küldj egyet-egyet, olyant, aki a vezetők körébe tartozik.˝

A kiküldöttek negyven nap múlva visszatértek, miután kikémlelték a földet, és eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg a választott nép egész gyülekezetéhez a Fárán-pusztába, amely Kádes mellett van. Beszámoltak nekik és az egész sokaságnak, aztán megmutatták nekik a föld gyümölcseit. Ezt mondták: ˝Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél bennünket. Az csakugyan tejjel és mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható. Lakói azonban igen erősek, városai pedig nagyok és fallal vannak körülvéve. Enák fiait is láttuk ott. Amalekiták laknak a Délvidéken, heteusok, jebuzeusok, amorreusok a hegységben, és kananeusok laknak a tenger mellékén és a Jordán folyó körül.˝

Erre a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket: ˝Menjünk csak fel bátran, és foglaljuk el azt a földet, mert bizonyosan el tudjuk foglalni!˝ Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: ˝Nem mehetünk fel egy olyan nép ellen, amely erősebb, mint mi.˝ Sőt, gyalázták népük előtt azt a földet, melyet megtekintettek, és azt mondták: ˝A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, elemészti lakóit; népe, melyet láttunk, szálfatermetű; láttunk ott néhány óriást Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.˝
Emiatt jajveszékelve sírt az egész sokaság azon az éjszakán.

Az Úr ekkor így szólt Mózeshez és Áronhoz: ˝Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a hálátlan nép? Meghallottam népem zúgolódását. Mondd meg tehát nekik: Ezt üzenem nekik, én, az Úr: Amilyen igaz, hogy én élek, olyan igaz, hogy úgy bánok veletek, ahogy fülem hallatára ti zúgolódtatok. Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. A megszámláltak közül, aki húszéves elmúlt, és zúgolódott ellenem, senki sem megy be arra a földre.
Ama negyven nap számának megfelelően, amely alatt szemügyre vettétek az ígéret földjét, egy-egy esztendőt számítva minden napért, negyven esztendeig fogtok lakolni gonoszságtok miatt, és megismeritek bosszúmat. Ahogyan megmondtam, én, az Úr, úgy fogok bánni e nagyon gonosz sokasággal, amely fellázadt ellenem; ebben a pusztában fog elpusztulni és meghalni.˝
 

Zsoltár: 

Zsolt. 105,6-7a.13-14.21-22.23

Atyáinkkal együtt mi is vétkeztünk, * bűnbe estünk, gonoszat tettünk.
Atyáink Egyiptomban * nem értették meg csodáidat.
 
Csakhamar elfeledték tetteid, * nem bíztak Isten terveiben.
Telhetetlen vágyra gerjedtek a pusztában, * a sivatagban Istent kísértették.
 
Elfeledték Istent, aki megmentette őket, * aki nagy jeleket művelt Egyiptomban,
Kám földjén csodákat, * félelmetes dolgokat a Vörös-tengeren.
 
Már arra gondolt, hogy eltörli őket, * ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.
Ám ő résen állt színe előtt, hogy elfordítsa az Úr haragját, * nehogy elpusztítsa őket.

Emlékezzél meg, Uram, rólunk, * hiszen népedhez te jóságos vagy.