Éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket!

Olvasmány:

1Kir 19,4-8

Az áldozat bemutatása után Illés prófétának a Kármel hegyéről menekülnie kellett Izebel királyné haragja elől.

Illés visszavonult a pusztába egynapi járóföldre. Odaérkezett egy borókabokorhoz, leült alá, és a halálát kívánta. Azt mondta: ˝Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál.˝ Ezzel lefeküdt és elaludt.
Egyszer csak egy angyal megérintette, és így szólt hozzá: ˝Kelj föl és egyél!˝ Ahogy föltekintett, íme, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. Evett és ivott, aztán újra lefeküdt aludni.

Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette őt és ezt mondta: ˝Kelj föl és egyél! Mert különben túl hosszú lesz számodra az út.˝ Illés fölkelt, evett, ivott, aztán ennek az ételnek erejéből negyven nap és negyven éjjel vándorolt, egészen Isten hegyéig, a Hórebig.

Zsoltár: 

Zsolt. 33,2-3.4-5.6-7.8-9

Minden időben áldom az Urat, * dicséretét szüntelenül zengi ajkam.
Lelkem az Úrban dicsekszik, * hallják meg a szelídek és örvendezzenek.
 
Magasztaljátok az Urat énvelem, * dicsőítsük az ő nevét mindnyájan.
Kerestem az Urat, és ő meghallgatott engem, * és kiragadott minden rettegésből.
 
Megvilágosultok, ha az Úrra néztek, * és arcotokat nem éri szégyen.
Az Úr meghallgatta a szegényt, aki hozzá kiáltott, * és minden szorongatásából kiszabadította.
 
Az Úr angyala minden istenfélőt körülsáncol, * és megszabadítja őt.
Ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr, * boldog az az ember, aki őbenne bízik.

Ízleljétek és lássátok, * milyen édes az Úr!