A választott népnek Isten a királya.

Olvasmány:

Bír 9,6-15

A bírák korában történt. Szichem városának lakói összegyűltek a nevezetes szichemi tölgyfánál, és királlyá tették Abimeleket, aki Joatám kivételével minden testvérét megölette. Amikor ezt hírül vitték Joatámnak, ez felment Garizim hegyére, és onnan harsány hangon ezt kiáltotta a szichemieknek: ˝Hallgassátok meg tanító példázatomat, hogy Isten is meghallgassa a ti szavatokat!

Elmentek egyszer a fák, hogy királyt válasszanak maguknak.
Először is az olajfának szóltak: »Te légy a királyunk!«
Az olajfa ezt felelte: »Csak nem hagyom el bőven csorduló olajomat, melyért istenek és emberek tisztelnek, pusztán azért, hogy királyként tetszelegjek a fák között!«
Azután a fügefához fordultak: »Jöjj, és te légy a király közöttünk!«
Az meg így utasította vissza: »Csak nem hagyom el édes termésemet és pompás gyümölcsömet azért, hogy a többi fa fölött uralkodjam!«
A fák erre a szőlőtőkét kérték fel királyuknak.
Ámde az meg ekként válaszolt: »Csak nem hagyom el
boromat, amely Istent és embereket megvidámít, hogy fáknak parancsoljak!«

Végül a fák fölkeresték a galagonyát: »Gyere, te légy a királyunk!«
Az így felelt: »Ha valóban királlyá akartok tenni, gyertek ide, árnyékomba, és békén pihenjetek. De ha nem igazán akarjátok, tűz jön majd ki a galagonyából, és megemészti még a Libanon cédrusait is.«˝

Zsoltár: 

Zsolt. 20,2-3.4-5.6-7

Hatalmadnak, Uram, örvend a király, * és ujjongva ujjong segítséged miatt.
Betöltötted szíve vágyát, * nem tagadtad meg ajkának kérését.
 
Boldogító áldásoddal elébe siettél, * színarany koronát tettél a fejére.
Életet kért tőled, és te megadtad néki; * a napok hosszú sorát mindörökre.
 
Jóvoltodból körülveszi őt a dicsőség, * fönséggel és dicsőséggel övezted.
Áldássá tetted őt minden időkre, * örömmel töltötted el színed előtt.

Hatalmadnak, Uram, * örvend a király.