Az ember elhagyja apját, anyját, feleségéhez csatlakozik, és a kettő egy test lesz.

Olvasmány:

Józs 24,1-2a.15-17.18b

Józsue egybegyűjtötte Izrael minden törzsét Szichemben, aztán hívatta Izrael véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit. Azok felsorakoztak az Úr színe előtt. Józsue ekkor így szólt a néphez:

˝Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, válasszatok most, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Mi, én és házam népe az Úrnak szolgálunk.˝

A nép így felelt: ˝Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk. Az Úr a mi Istenünk, ő vezette ki atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Szemünk láttára ő tette ezeket a nagy csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyet végigjártunk, s az összes nép között, ahol átvonultunk. Mi is az Úrnak akarunk hát szolgálni, ő a mi Istenünk.˝

Zsoltár: 

Zsolt. 33,2-3.16-17.18-19.20-21.22-23

Minden időben áldom az Urat, * dicséretét szüntelenül zengi ajkam.
Lelkem az Úrban dicsekszik, * hallják meg a szelídek és örvendezzenek.
 
Az Úr szeme az igazakra tekint, * és füle meghallja kiáltásukat.
Az Úr arcát a gonoszok ellen fordítja, * emléküket is eltörli a földről.
 
Kiáltottak az igazak, és az Úr meghallgatta őket, * és minden szorongatásból megszabadultak.
Közel van az Úr azokhoz, kik töredelmes szívűek, * és szabadulást hoz a megtört lelkeknek.
 
Az igazak sokat szenvednek, * de az Úr mindig megmenti őket.
Megőrzi minden csontjukat, * egy sem törhet össze azokból.
 
A gonoszság elveszejti a bűnöst, * megbűnhődnek, kik gyűlölik az igazat.
Az Úr megváltja szolgáinak lelkét, * és nem bűnhődnek, kik őbenne bíznak.

Ízleljétek és lássátok, * milyen édes az Úr!