Pál valamikor üldözte Jézus egyházát, de Isten megkönyörült rajta. 

Szentlecke:

1Tim 1,1-2.12-14

Szeretett Fiam!

Pál, üdvözítő Istenünknek és reménységünknek, Jézus Krisztusnak rendelkezéséből Jézus Krisztus apostola (üdvözletét küldi) Timóteusnak, szeretett fiának a hitben.

Kegyelem, irgalom és békesség Istentől az Atyától és Jézus Krisztustól, a mi Urunktól.
Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, megbízhatónak tartott és meghívott a szolgálatára – engem, aki azelőtt káromoltam, üldöztem őt, és erőszakos ember voltam. De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. Sőt valósággal elárasztott az Úr kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és az iránta való szeretettel.

Zsoltár: 

Zsolt. 15,1-2a és 5.7-8.11

Istenem, oltalmazz engem, mert benned bízom! * Azt mondom Uramnak: ˝Istenem te vagy nékem.˝
Isten az én osztályrészem és sorsom kelyhe: * örökségemet tőle várom.
 
Áldom az Urat, mert tanácsot adott nekem, * éjjel-nappal erre tanít szívem mélye.
Mindenkor Istent tartom szemem előtt; * jobbomon ő áll, semmitől sem félek.
 
Megmutatod nekem az élet útját, * és a végtelen boldogságot, midőn szent orcád látom.
Gyönyörűségre hívtál engem * jobbod mellett szünet nélkül.

Istenem, te vagy, nékem * az én örökségem.