Tiszta Forrás
2022. december 01.   
Névnap: Elza, Natália

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Vörösmarty Mihály: Szózat ~ ~ ~ ~ Hazádnak rendületlenűl ○ Légy híve, oh magyar; ○ Bölcsőd az s majdan sírod is, ○ mely ápol s eltakar. • • • A nagy világon e kivűl ○ Nincsen számodra hely; ○ Áldjon vagy verjen sors keze: ○ Itt élned, halnod kell. • • • Ez a föld, melyen annyiszor ○ Apáid vére folyt; ○ Ez, melyhez minden szent nevet ○ Egy ezredév csatolt. • • • Itt küzdtenek honért a hős ○ Árpádnak hadai; ○ Itt törtek össze rabigát ○ Hunyadnak karjai. • • • Szabadság! Itten hordozák ○ Véres zászlóidat ○ S elhulltanak legjobbjaink ○ A hosszu harc alatt. • • • És annyi balszerencse közt, ○ Oly sok viszály után, ○ Megfogyva bár, de törve nem, ○ Él nemzet e hazán. • • • S népek hazája, nagy világ! ○ Hozzád bátran kiált: ○ „Egy ezredévi szenvedés ○ Kér éltet vagy halált!” • • • Az nem lehet, hogy annyi szív ○ Hiába onta vért, ○ S keservben annyi hű kebel ○ Szakadt meg a honért. • • • Az nem lehet, hogy ész, erő ○ És oly szent akarat ○ Hiába sorvadozzanak ○ Egy átoksúly alatt. • • • Még jőni kell, még jőni fog ○ Egy jobb kor, mely után ○ Buzgó imádság epedez ○ Százezrek ajakán. • • • Vagy jőni fog, ha jőni kell, ○ A nagyszerű halál, ○ Hol a temetkezés fölött ○ Egy ország vérben áll. • • • S a sírt, hol nemzet sűlyed el, ○ Népek veszik körűl, ○ S az ember millióinak ○ Szemében gyászköny űl. • • • Légy híve rendületlenűl ○ Hazádnak, oh magyar; ○ Ez éltetőd, s ha elbukál, ○ Hantjával ez takar. • • • A nagy világon e kivűl ○ Nincsen számodra hely; ○ Áldjon vagy verjen sors keze: ○ Itt élned, halnod kell. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
21 látogató

Látogatások

- ma: 10
- tegnap: 268
2021.09.14. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2021.09.14. kedd

2021.09.14. kedd
 
 
 
 
 
 
 
 

Megalázta magát, ezért az Isten felmagasztalta őt.


 

 

 

 

 

 

 

Szentlecke:

Fil 2,6-11

Testvéreim!


Krisztus Jézus, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.


Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön, és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.

 

 

Olvasmány:

Szám 21,4b-9

Az Egyiptomból való kivonulás idején a választott nép elhagyta a Hór hegyét, és Edom földjét megkerülve a Vörös-tenger felé haladt.
A nép azonban belefáradt a vándorlásba, és zúgolódni kezdett Isten és Mózes ellen:


˝Miért hoztál ki minket Egyiptomból, azért, hogy meghaljunk itt a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen ivóvíz, és unjuk már e semmit érő manna-étket is!˝
Az Úr ekkor mérges kígyókat küldött a népre, s ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak.
Erre Mózes elé járultak, és így kérlelték őt: ˝Vétkeztünk, lázadoztunk Isten ellen és teellened. Imádkozzál, hogy a kígyókat vegye el tőlünk az Úr!˝


Mózes tehát közbenjárt a népért, és az Úr így válaszolt: ˝Csináltass egy rézkígyót, és tűzd ki jelül egy fára. Akit marás ért és rátekint, az életben marad.˝
Csináltatott is Mózes egy rézkígyót, és kitűzte jelül egy fára. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.

       

                                                                

Zsoltár: 

Zsolt. 77,1-2.34-35.36-37.38

Figyelj tanításomra, népem, * hallgassatok ajkam igéire.
Példabeszédekre nyitom meg ajkam, * ősidők titkait hirdetem nektek.
 
Amikor öldökölte őket, † keresni kezdték őt, * megtértek, és hozzá siettek.
Ráeszméltek, hogy Isten a kősziklájuk, * a fölséges Isten a szabadítójuk.
 
Szájukkal azonban hamisan szóltak, * és nyelvükkel hazudtak neki.
Nem volt őszinte hozzá szívük, * s nem maradtak hűek szövetségéhez.
 
De ő mégis megkönyörült rajtuk, * elengedte bűnüket, és nem szórta szét őket.
Újra meg újra fékezte haragját, * nem engedte fellobbanni indulata lángját.

El ne feledjétek * Urunknak nagy tetteit!

 

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás