A választott nép hazatért Jeruzsálembe, hogy felépítse az Úr templomát.

Olvasmány:

Ezd 1,1-6

Kürosz, perzsa király uralkodásának első esztendejében teljesítette az Úr, amit Jeremiás által megjövendölt. Az Úr arra indította ugyanis a király szívét, hogy a következő írásbeli rendelkezést tegye közzé egész birodalmában. Így szól Kürosz perzsa király parancsa:

˝A föld minden országának urává tett engem az Úr, az ég Istene. Ő hagyta meg nekem, hogy felépítsem templomát Jeruzsálemben, Júdea fővárosában. Aki tehát ebből a népből még országunkban él, sietve induljon Jeruzsálembe, amely Júdeában van! Legyen vele az ő Istene, hogy segítse felépíteni az Úrnak, Izrael Istenének templomát. Ő ugyanis az az Isten, aki Jeruzsálemben lakozik. Országunk többi lakosai viszont mindenütt segítsék a hazatérőket, bárhol lakjanak is: ezüsttel, arannyal, felszereléssel, jószággal – azon felül, amit önként és szabadon felajánlanak Isten jeruzsálemi templomának javára.˝

Elindultak erre Júda és Benjámin családjának vezető emberei a papokkal, levitákkal és mindazokkal, akiket Isten arra indított sugallatával, hogy hazatérjenek Jeruzsálembe, felépíteni az Úr templomát. A környező lakosság segítségükre volt minden munkájukban: ezüsttel, arannyal, felszereléssel, jószággal és egyéb holmikkal, azon felül, amit ajándékul adtak a templomra, önkéntesen és szabadon.

Zsoltár: 

Zsolt. 125,1-6

Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, * olyanok voltunk, mint akik álmodnak.
Megtelt akkor örömmel az ajkunk, * és a nyelvünk ujjongással.
 
Akkor így beszéltek a nemzetek: * ˝Az Úr nagy dolgot művelt vélük.˝
Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.
 
Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, * amint megárasztod délen a folyókat.
Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
 
Sírva viszik a magot, mikor vetni indulnak, * de ujjongva jönnek, jönnek, és hozzák kévéiket.

Hatalmas dolgot * művelt az Úr vélünk.