Az Úr a hozzá megtérőket örökre megörvendezteti.

Olvasmány:

Bár 4,5-12.27-29

Száműzetésben élő népének így üzen prófétája által az Úr:

Bízzál, népem!
Választott nemzetem, emlékezzél rám! Nem azért lettetek pogány népek prédája, hogy végleg elvesszetek! De mert haragra ingereltétek Istent, ellenségeitek kezére adott titeket.
Felingereltétek Alkotótokat, az örök Istent azzal, hogy gonosz szellemeknek áldoztatok, és nem neki.
Elfelejtettétek Istent, aki táplált titeket, és megszomorítottátok dajkátokat, Jeruzsálemet.

Ő látta Istennek rátok törő haragját, és kiáltott:
˝Halljátok ti, Sion szomszédai! Isten nagy szomorúságot küldött rám: láttam népem számkivetését, fiaim és leányaim fogságát, amelyet rájuk hozott az Örökkévaló. Boldogan fölneveltem őket, de sírva és gyászba öltözötten néztem, amint messzire távoztak. Ne gúnyoljon engem senki, hogy özvegy lettem és egyedül hagytak; gyermekeim bűnei miatt lettem ugyanis elhagyatott, mert ők hagyták el az Úr parancsait!
De bízzatok, fiaim, és kiáltsatok Istenhez!
Aki elvitt, az vissza is hoz, mert megemlékezik rólatok. Amint egykor elmétek távol járt az Úrtól, most térjetek hozzá, és tízszer jobban keressétek őt újra! Mert, aki rátok hozta a csapásokat, megszabadulástokkal örökre megörvendeztet majd titeket.˝

Zsoltár: 

Zsolt. 68,33-37

Az alázatosak látják ezt, és örülnek. * Keressétek Istent, és szívetek újra éled,
mert az Úr meghallgat minden szegényt, * és foglyait nem hagyja magukra.
 
Dicsérje őt az ég, a föld és a tenger, * és bennük minden élőlény,
mert Isten megszabadítja Siont, * Júda városait újra felépíti.
Szolgáinak fiai örökségül kapják, * és ott laknak majd, kik nevét szeretik.

A szegények imáját * meghallgatta Isten.