Hirdesd, hogy gonoszságuk már az égig ér!

Olvasmány:

Jón 1,1–2,1.11

Jónás prófétához így szólt az Úr: ˝Kelj fel, és menj Ninivébe, a nagy városba!

Hirdesd, hogy gonoszságuk már az égig ér!˝

Jónás el is indult, de csak azért, meneküljön az Úr színe elől.
Lement Joppéba, ott talált is egy Tarziszba tartó hajót: megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarziszba utazzék velük az Úr színe elől.
De az Úr szelet bocsátott rájuk, és nagy vihar támadt a tengeren.
Hajójuk majdhogy össze nem tört, oly erős volt már a vész.
Megrémültek erre a hajósok, és mindegyikük a saját istenéhez kiáltott.
Tengerbe dobta mindegyik a hajón lévő holmiját, hogy azzal is könnyítsenek a hajón.
Jónás eközben lement a hajó aljába, és mély álomba merült.

A kormányos felrázta őt, és rákiáltott: ˝Miért alszol oly mélyen, kelj fel, és te is hívd Istenedet, hát hogyha éppen az az Isten gondol majd reánk, és nem pusztulunk el!˝
Majd így beszéltek a hajósok: ˝Gyertek, vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért minket ez a veszedelem.˝
Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett.
Erre megkérdezték tőle: ˝Mondd nekünk, miért zúdul ránk e csapás?
Mi a foglalkozásod és honnét jössz?
Hol a hazád? Melyik néphez tartozol?˝
Ő így felelt: ˝Héber vagyok. Az Úr az Istenem, aki a tengert és a földet teremtette.˝
Megrémült erre mindegyik, és sorra kérdezgették: ˝Hogyan tehetted ezt?˝
Elmondta ugyanis, hogy ő az Úr elől menekül.
Megkérdezték: ˝Most mit tegyünk veled, hogy megszűnjék a tenger háborgása ellenünk?˝
A tenger ugyanis egyre jobban háborgott.
Ő így szólt: ˝Fogjatok meg, dobjatok a tengerbe!
Így a tenger háborgása biztosan elcsitul körülöttetek.
Mert jól tudom, hogy miattam szakadt rátok ez a nagy vihar.˝
A férfiak megpróbáltak úgy evezni, hogy partra jussanak, de mindhiába, mert a tenger csak egyre jobban háborgott.

Ekkor az Úrhoz kiáltottak: ˝Kérünk, Urunk, hallgass meg!
Ne vesszünk el emiatt az ember miatt!
Ne háríts ránk ártatlan vért!
Mert te, Uram, azt tetted, amit tenni akartál!˝
Azzal Jónást a vízbe dobták, és a tenger lecsendesült.

Erre félelemmel telt el mindenki az Úr iránt: áldozatokat mutattak be az Úrnak, és fogadalmakat tettek.
Az Úr pedig egy nagy halat rendelt oda, hogy az Jónást elnyelje.
Három napot, három éjjelt töltött Jónás a hal sötét gyomrában.
Akkor az Úr parancsára Jónást a hal kivetette a partra.
 

Zsoltár: 

Jón 2,2-5.8

Az Úrhoz kiáltottam a megpróbáltatás idején, * és ő meghallgatott engem:
Az alvilág mélyéről kiáltottam hozzád, * és meghallgattad szavamat.
 
A mélységbe vetettél, * a tenger mélyébe.
Körülvett az áradat, * örvényeid és hullámaid összecsaptak fölöttem.
 
Így szóltam akkor: * ˝Elvetettél színed elől.
Bárcsak meglátnám újra * a te szent templomodat.˝
 
Amikor elcsüggedt a lelkem, * az Úrra emlékeztem,
és imádságom eljutott hozzád, * a te szentélyedbe.

A pusztulásból kimentetted életem, * én Uram, Istenem.