Tiszta Forrás
2022. december 03.   
Névnap: Ferenc, Olívia

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Vörösmarty Mihály: Szózat ~ ~ ~ ~ Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar; Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. • • • A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. • • • Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. • • • Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. • • • Szabadság! Itten hordozák Véres zászlóidat S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt. • • • És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán. • • • S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!” • • • Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. • • • Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. • • • Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. • • • Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. • • • S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl. • • • Légy híve rendületlenűl Hazádnak, oh magyar; Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar. • • • A nagy világon e kivűl Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
29 látogató

Látogatások

- ma: 4
- tegnap: 125
2021.10.06. 00:00 beckerj
Hozzászólások: 0

2021.10.06. szerda

2021.10.06. szerda
 
 
 
 
 

Jónás méltatlankodott, hogy az Úr megkönyörült Ninivén.


 

 

 

 

Olvasmány:

Jón 4,1-11

Ninive lakóinak megtérése és az Úr nagy irgalma miatt Jónás nagyon méltatlankodott. Könyörögve fordult az Úrhoz:
˝Uram, vajon nem erre gondoltam-e akkor, amikor még otthon voltam?
Vajon nem ezért menekültem Tarzisz felé?
Tudtam ugyanis, hogy te kegyes és irgalmas Isten vagy, türelmes és nagy irgalmú, aki kész vagy feledni a büntetést. Így hát, Uram, tégy jót velem, és vedd el az életem, mert jobb nekem a halál, mint az élet.˝


Az Úr megkérdezte tőle: ˝Azt hiszed, hogy jogos a haragod?˝
Jónás kiment a városból, és a várostól keletre letelepedett. Hajlékot épített magának. Annak árnyékában ült, és figyelte, hogy mi történik majd a várossal. Az Úr, az Isten, repkénybokrot növesztett oda, hogy árnyék födje Jónás fejét, mert már bágyadt volt nagyon. A repkény láttán viszont Jónás igen megörvendezett.
Az Úr azonban másnap reggel férget bocsátott a repkényre. A féreg megszúrta a repkény gyökerét, úgyhogy az elszáradt. A tájra napkeletkor forró szelet bocsátott az Úr, s a tűző napsugár már igen sütötte Jónás fejét. Fojtó melegség szállta meg, és nem kívánt már élni sem. Így sóhajtozott: ˝Az életnél jobb már nekem a halál!˝
Ekkor az Úr így szólt Jónáshoz: ˝Azt hiszed, hogy jogos a haragod a repkény miatt?˝
Jónás így válaszolt: ˝Igen, jogos a haragom mindhalálig!˝
Erre az Úr azt mondta: ˝Te most bánkódsz a repkény miatt? Pedig nem te gondoztad, és nem te nevelted! Lám, az egyik éjjel kivirult, a másik éjjel elpusztult. Én pedig ne kíméljem Ninivét, a népes várost, amelyben százhúszezer olyan ember él, aki még azt sem tudja, hol keresse jobb vagy bal kezét? És még mennyi a jószág? (Én ezért szánom Ninivét.)˝

   

                                                                                                                                                

Zsoltár: 

Zsolt. 85,3-6.9-10

Könyörülj rajtam, Uram, * mert egész nap hozzád kiáltok.
Tedd vidámmá szolgád lelkét, * hiszen hozzád emelem a szívem.
 
Uram, te szelíd és jóságos vagy, * nagy irgalmú mindazokhoz, akik hívnak téged.
Hallgasd meg, Uram, imádságom, * figyelj könyörgésem szavára.
 
Térjen hozzád minden nemzet, melyet csak alkottál, † boruljanak le előtted, Uram, * és magasztalják nevedet,
mert nagy vagy, és csodákat művelsz: * te vagy Isten egyes-egyedül.

Jóságos Uram, Istenem, * te irgalmas vagy hozzám!

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás