Jónás méltatlankodott, hogy az Úr megkönyörült Ninivén.

Olvasmány:

Jón 4,1-11

Ninive lakóinak megtérése és az Úr nagy irgalma miatt Jónás nagyon méltatlankodott. Könyörögve fordult az Úrhoz:
˝Uram, vajon nem erre gondoltam-e akkor, amikor még otthon voltam?
Vajon nem ezért menekültem Tarzisz felé?
Tudtam ugyanis, hogy te kegyes és irgalmas Isten vagy, türelmes és nagy irgalmú, aki kész vagy feledni a büntetést. Így hát, Uram, tégy jót velem, és vedd el az életem, mert jobb nekem a halál, mint az élet.˝

Az Úr megkérdezte tőle: ˝Azt hiszed, hogy jogos a haragod?˝
Jónás kiment a városból, és a várostól keletre letelepedett. Hajlékot épített magának. Annak árnyékában ült, és figyelte, hogy mi történik majd a várossal. Az Úr, az Isten, repkénybokrot növesztett oda, hogy árnyék födje Jónás fejét, mert már bágyadt volt nagyon. A repkény láttán viszont Jónás igen megörvendezett.
Az Úr azonban másnap reggel férget bocsátott a repkényre. A féreg megszúrta a repkény gyökerét, úgyhogy az elszáradt. A tájra napkeletkor forró szelet bocsátott az Úr, s a tűző napsugár már igen sütötte Jónás fejét. Fojtó melegség szállta meg, és nem kívánt már élni sem. Így sóhajtozott: ˝Az életnél jobb már nekem a halál!˝
Ekkor az Úr így szólt Jónáshoz: ˝Azt hiszed, hogy jogos a haragod a repkény miatt?˝
Jónás így válaszolt: ˝Igen, jogos a haragom mindhalálig!˝
Erre az Úr azt mondta: ˝Te most bánkódsz a repkény miatt? Pedig nem te gondoztad, és nem te nevelted! Lám, az egyik éjjel kivirult, a másik éjjel elpusztult. Én pedig ne kíméljem Ninivét, a népes várost, amelyben százhúszezer olyan ember él, aki még azt sem tudja, hol keresse jobb vagy bal kezét? És még mennyi a jószág? (Én ezért szánom Ninivét.)˝

Zsoltár: 

Zsolt. 85,3-6.9-10

Könyörülj rajtam, Uram, * mert egész nap hozzád kiáltok.
Tedd vidámmá szolgád lelkét, * hiszen hozzád emelem a szívem.
 
Uram, te szelíd és jóságos vagy, * nagy irgalmú mindazokhoz, akik hívnak téged.
Hallgasd meg, Uram, imádságom, * figyelj könyörgésem szavára.
 
Térjen hozzád minden nemzet, melyet csak alkottál, † boruljanak le előtted, Uram, * és magasztalják nevedet,
mert nagy vagy, és csodákat művelsz: * te vagy Isten egyes-egyedül.

Jóságos Uram, Istenem, * te irgalmas vagy hozzám!