Minden föl van fedve és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.

Olvasmány:

Bölcs 7,7-11

Könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke. Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot.

A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba, mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít. Jobban szerettem az egészségnél és a szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha. De a bölcsességgel együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, és mérhetetlen gazdagságot kaptam tőle.

Zsoltár: 

Zsolt. 89,12-13.14-15.16-17

Taníts meg számot vetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre neveljük szívünket.
Térj hozzánk, Urunk, meddig vársz még? * Légy könyörületes szolgáidhoz.
 
Áraszd ránk irgalmadat, * hogy mindenkor örvendjünk és ujjongjunk!
Vidámíts fel a napokért, melyeken megaláztál minket, * az évekért, amikor sok bajt láttunk.
 
Lássák meg, amit szolgáidért műveltél, * dicsőséged tárd fel gyermekeik előtt.
Ragyogjon fölöttünk Urunknak, Istenünknek jósága, † áldott legyen kezünk minden műve, * kísérje áldásod kezünk minden munkáját!

Áraszd ránk irgalmadat, Urunk, * hogy mindenkor ujjongjunk.