Az ember nem a saját erejéből igazul meg, hanem Isten kegyelméből.  

Szentlecke:

Róm 3,21-30

Testvéreim!

Isten igaz volta a mózesi törvénytől függetlenül lett most nyilvánvalóvá, amint azt ugyanazon törvény és a próféták is tanúsítják. Isten igaz volta a Jézusba vetett hit által nyilvánvalóvá vált mindazok számára, akik hisznek. Mert nincsen különbség (akár pogány volt eddig valaki, akár a választott néphez tartozott): mindannyian vétkeztek, és mindannyian nélkülözik Isten dicsőségét. Ingyen válnak igazzá az ő kegyelméből, a megváltás által, amely Jézus Krisztusban valósult meg.

Őt Isten arra rendelte, hogy vére ontása árán engesztelő áldozat legyen, amely a hit által válik hatékonnyá. Isten – végtelen türelmében – elnézte ugyanis a korábban elkövetett vétkeket, hogy kimutassa igazságosságát a mostani időkben. Így bizonyul igazságosnak ő maga, és teszi megigazulttá azt, aki hisz Jézus Krisztusban.

Hol van hát a dicsekvésed? Íme, semmivé lett! Kérkedhetsz-e azzal, hogy teljesítetted a törvényt? Kizárt dolog. Egyedül csak a Jézus Krisztusba vetett hit által dicsekedhetünk. Mi ugyanis meg vagyunk győződve arról, hogy az ember a hit által válik kedvessé (Isten előtt), nem a mózesi törvény teljesítése által. Vajon csak a zsidóké az Isten, nem pedig a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is. Hiszen ugyanaz az Isten tesz megigazulttá minden embert.

Zsoltár: 

Zsolt. 129,1-5

A mélységből kiáltok, Uram, hozzád: * Istenem, hallgass a szómra!
Füled figyeljen fel * könyörgő szavamra.
 
Ha számon tartod a vétkeket, Uram, * Uram, ki az, aki előtted megállhat?
De nálad bocsánatot nyer a vétek, * ezért félve tisztelünk téged.
 
Tebenned remélek, Uram, * és igédben reménykedik lelkem.
Lelkem várja az Urat, * jobban, mint éji őr a hajnalt.

Ha számon tartod a vétkeket, Uram, * Uram, ki az, aki előtted megállhat?