2021.10.26. kedd

Az egész természet a végső megdicsőülést várja.
Szentlecke:
Róm 8,18-25
Testvéreim!
Úgy gondolom, hogy ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, melynek részesei leszünk. Maga a természet is sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, de nem önként, hanem Isten akaratából, abban a reményben, hogy a mulandóság szolgai állapotából felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy addig az egész természet sóvárogva vágyakozik.
De nemcsak a természet, hanem mi magunk is, akik a Lélek zsengéit bensőnkben hordozzuk. Sóhajtozunk mi is, és várjuk a fogadott fiúság megvalósulását, testünk megváltását. Mert megváltásunk még csak reménybeli. De a remény, amelyet már teljesedni látunk, nem is remény többé. Hiszen amit már lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha tehát reméljük, amit még nem látunk, várjunk állhatatosan!
Zsoltár:
Zsolt. 125,1-2ab.2cd-3.4-5.6
Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, * olyanok voltunk, mint akik álmodnak.
Megtelt akkor örömmel az ajkunk, * és a nyelvünk ujjongással.
Akkor így beszéltek a nemzetek: * ˝Az Úr nagy dolgot művelt vélük.˝
Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.
Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, * amint megárasztod délen a folyókat.
Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
Sírva viszik a magot, mikor vetni indulnak, * de ujjongva jönnek, jönnek és hozzák kévéiket.
Hatalmas dolgot * művelt az Úr vélünk.
Archívum
Hozzászólások
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Napi olvasmány archívum
- 2022.05.25. 2022.05.25. szerda
- 2022.05.24. 2022.05.24. kedd
- 2022.05.23. 2022.05.23. hétfő
- 2022.05.22. 2022.05.22. VASÁRNAP
- 2022.05.21. 2022.05.21. szombat
- 2022.05.20. 2022.05.20. péntek
- 2022.05.19. 2022.05.19. csütörtök
- 2022.05.18. 2022.05.18. szerda
- 2022.05.17. 2022.05.17. kedd
- 2022.05.16. 2022.05.16. hétfő