Isten Lelke betölti a mindenséget.

Olvasmány:

Bölcs 1,1-7

Így szól az örök Bölcsesség:

Szeressétek az igazságot, ti, föld kormányzói! Gondoljatok az Úrra jó lélekkel, keressétek őt szívetek egyszerűségében, mert azok találnak rá, akik nem kísértik, és azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne! Az aljas gondolatok ugyanis eltávolítanak Istentől; aki pedig Isten hatalmával balgán szembeszáll, elnyeri büntetését.

Mert nem tér be a Bölcsesség gonosz szándékú lélekbe, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál. Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és visszariad, ha igaztalanság közelít. A Bölcsesség emberbarát lélek ugyan, de nem hagyja büntetlenül a káromló ember ajkának vétkét, mert Isten belelát a veséjébe, ismeri szívét, és hallja szavait. Az Úr Lelke ugyanis betölti a földkerekséget, és aki egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról!
 

Zsoltár: 

Zsolt. 138,1-10

Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem, * tudod, ha leülök, vagy ha fölkelek.
Gondolataimat messziről is ismered, † szemmel tartod jártomat-keltemet, * jól látod minden utamat.
 
Szavam még el sem éri nyelvemet, * íme, te már ismered, Uram.
Minden oldalról körülfogtál, * és kezedet rajtam nyugtatod.
Csodálatos ezt tudnom, * oly magasztos, hogy fel sem foghatom.
 
Lelked elől ugyan hová mehetnék? * Színed elől hová futhatnék?
Ha fölszállnék az égbe, te ott vagy, * ha a holtak hazájában pihennék, ott is jelen vagy.
 
Ha felölteném a hajnal szárnyait, * és a tenger túlsó végén laknék,
oda is a te kezed vezetne, * és jobbod tartana engem.
 
Egész bensőmet te alkottad, * anyám méhében te szőttél egybe engem.
Magasztallak, hogy oly csodásán alkottál, † csodálatos minden műved, * lelkem jól tudja mindezt.

Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!