Az isteni Bölcsesség az örök világosság ragyogása.

Olvasmány:

Bölcs 7,22–8,1

Önmagáról így tanít az örök Bölcsesség:

A szent Bölcsesség lelke egy, és mégis sokszerű. Mert szent, értelmes, szépen szóló, gyors, szeplőtelen, és mindig kedves, biztos, éles, a jót kedvelő; emberbarát, szilárd, jóságos és megbízható. Mindenható, ki mindent lát, és bátran áthat mindenen. Mert minden gyors között is leggyorsabb a Bölcsesség, és tisztasága gyorsan átjuttatja mindenen.

Nem más a Bölcsesség, mint Isten szent lehelete, a Mindenható dicsőségének tiszta csordulása, ezért nem érheti semmi szenny. Ő ugyanis az örök világosság sugára, Isten fölségének szeplőtelen tükre, és benne Isten jóságának képe tündököl. Csak egymagában van, de mindent megtehet.

Mindent megújít, minden korban szenteket nevel. Isten barátja, prófétája lesz az, akit fölavat, mert Isten is a bölcsesség bizalmasait kedveli. A napnál ékesebb, minden csillagnál fényesebb. Az éj elől kitér a fény. – Nem így a Bölcsesség! Sötét gonoszság rajta erőt nem vehet soha. Hatalmas erejében átfog minden láthatárt, s a mindenséget üdvösen igazgatja.

Zsoltár: 

Zsolt. 118,89-91.130.135.175

Léted örökkévaló, Uram, * igéd is örökké szilárd, mint az ég.
Leghűségesebb vagy nemzedékről nemzedékre, * megszilárdítottad a földet, és az megmarad.
 
Léteznek ezek ma is végzéseid szerint, * neked szolgál a mindenség.
Ragyogva világít szavad fénye, * értelmessé teszi a kicsinyeket.
 
Ragyogtasd szolgád fölé arcodat, * taníts meg rendelkezéseidre.
Zengem dicsőséged, csak életem tartsd meg, * ítéleteid segítenek engem.

A te igéd örök igazság, * én Uram, Istenem.