Az Ószövetség nagy csodája a Vörös-tengeren való átkelés.

Olvasmány:

Bölcs 18,14-16; 19,6-9

Így szól az örök Bölcsesség:

Mialatt mély csend borult mindenre, és az éjszaka sietős útja közepén tartott, mindenható igéd, Urunk, királyi trónjáról eljött közénk. Mint harcos állt a pusztulásra szánt föld közepén. Változhatatlan szent parancsodat hordozta éles pallos gyanánt. Minden gonoszt megölt. A földön állt, de égig ért.

A tengeren való átvonulás napján az egész teremtés újjá alakult: parancsaid szolgálatára minden készen állt, hogy gyermekeid sértetlenül megmaradjanak. Felhő árnyéka védte Isten népe táborát, és ahol víz állott még előbb, ott száraz föld bukkant elő: jól járható út nyílt nekik a Vörös-tengeren, és zöld mező a tengermélység kellős közepén. Oltalmad védte népedet, míg mindenki átvonult, és bámulhatta nagy csodáidat. Úgy ugrándoztak, mint mezőn a bárány vagy csikó, és magasztaltak, Urunk, téged: Megmentőjüket.

Zsoltár: 

Zsolt. 104,2-3.36-37.42-43

Énekeljetek és zsoltárt zengjetek neki, * emlegessétek minden csodáját!
Dicsekedjetek az ő szent nevével, * az Urat kereső szívek örvendezzenek!
 
Egyiptomban minden elsőszülöttet megölt, * minden zsengéjét a férfinemnek.
Kivezette őket arannyal, ezüsttel megrakottan, * és a törzsek között egy sem volt beteg.
 
Mert szent ígéretéről megemlékezett, * amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett.
Örvendezés között vezette ki népét, * és választottait ujjongás között.

Emlékezzetek a számos csodára, * melyet az Isten művelt!