Krisztus keresztáldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

Olvasmány:

Dán 12,1-3

A végső nagy napokról szól az Úr:

Abban az időben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az időben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe.

Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra. Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

Zsoltár: 

Zsolt. 15,5.8.9-10.11

Örökrészem és kelyhem te vagy, Uram, * te tartod kezedben sorsomat.
Szüntelenül magam előtt látom az Urat, * ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
 
Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem, * reménységben nyugszik testem is.
Mert nem hagyod lelkemet a holtak országában, * és nem engeded, hogy szented romlást lásson.
 
Az élet útját mutatod nekem, † színed előtt az öröm teljessége, * és jobbodon a gyönyörűség mindörökké.

Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom.