Aki buzgólkodik az Úr törvényéért, az kitart a vele kötött szövetség mellett.

Olvasmány:

1Mak 2,15-29

A pogány Antiokusz király követei eljutottak Módin városába is, ahová sokan menekültek az istentelen törvények elől. Ezeket arra kényszerítették, hogy áldozatot mutassanak be: tömjént égessenek (a bálványok előtt), és szakadjanak el Isten törvényeitől. A választott nép közül sokan hajlottak is erre, és hozzájuk csatlakoztak. Matatiás és fiai azonban állhatatosak maradtak.

Antiokusz követei akkor így próbálták rábeszélni Matatiást:

˝Te elöljáró és tekintélyes ember vagy a városban. Fiaid és testvéreid is szép számmal vannak. Mutass nekik példát, és teljesítsd a király parancsát! Ezt cselekszik az összes nemzetek, meg honfitársaid, sőt a Jeruzsálemben megmaradt lakosság is. Így barátjává fogad a király téged és fiaidat is. Aranyat, ezüstöt és sok más ajándékot is kapsz majd tőle.˝

Matatiás erős hangon ezt kiáltotta:

˝Ha minden nép követi is Antiokusz parancsát, és mindenki elhagyja is atyáink életmódját, én, fiaim és testvéreim atyáinknak törvényéhez ragaszkodunk. Isten mentsen meg minket attól, hogy az Isten törvényétől és szent szertartásaitól elforduljunk! Mi nem engedelmeskedünk a király rendeletének, nem térünk el hitünktől se jobbra, se balra.˝

Alig fejezte be szavait, mindnyájuk szeme láttára előlépett egy honfitársa, hogy a király parancsa értelmében áldozzék a pogány oltáron. Matatiás ennek láttán úgy elkeseredett, hogy beleremegett egész benseje. Érthető és jogos felháborodásában odarohant, és leszúrta az oltárnál a hűtlen áldozót. Ugyancsak megölte Antiokusz követét is, aki azért jött, hogy az embereket pogány áldozat bemutatására kényszerítse. Az oltárt is lerombolta Matatiás. Olyan heves buzgóság szállta meg az Úr törvénye iránt, mint Fineeszt a pusztai vándorlás idején. Majd hangos szóval kihirdette az egész városban:
˝Mindaz, aki buzgólkodik az Úr törvényéért, és kitart a vele kötött szövetség mellett, jöjjön utánam!˝

Azután a hegyekbe menekült fiaival. Mindenüket otthagyták a városban. Abban az időben sokan vonultak ki a pusztába, akik az Úr törvényei szerint akartak élni.

Zsoltár: 

Zsolt. 49,1-2.5-6.14-15

Szólott az Úr, az istenek Istene, † hívta a földet napkelettől napnyugatig, * a szépséges Sionból felragyogott Isten dicsősége.
 
˝Gyűjtsétek körém szentjeimet, * akik szövetségre léptek velem az áldozatban.˝
Isten igazságosságát az egek hirdetik, * Isten maga tart ítéletet.
 
˝Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, * és teljesítsd a Fölséges előtt fogadalmad!
A gyötrelem napján engem hívjál, * megmentelek és áldasz engem.˝

Aki szeplőtelenül járja az élet útját, * annak mutatom meg az Isten üdvösségét!