A választott nép olyan volt, mint a férjétől eltaszított, védtelen asszony.  

Iz 54,1-10

Elhagyott népéhez szól az Úr:

Zengj éneket, te, magtalan, aki nem szültél; hallasd örömöd szavát és ujjongj, te, aki nem vajúdtál.
Mert az elhagyottnak több fia lesz, mint akinek férje van – mondja az Úr.
Tedd tágassá sátradban a helyet, és hajlékod kárpitjait feszítsd ki bátran.
Hosszabbítsd meg a köteleket, és erősítsd meg a szegeket, mert kiterjedsz jobbra és balra.
Nemzetséged a népek örökébe lép, és benépesíti az elhagyott városokat.
Ne félj, nem fogsz megszégyenülni, ne pirulj, nem ér gyalázat!
Sőt elfelejted ifjúkorod szégyenét, és özvegységed gyalázatára nem kell emlékezned többé.
Maga a Teremtőd lesz hitvesed, a Seregek Ura az ő neve.
Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit Istenének nevez az egész föld.

Igen, visszahív téged az Úr, mint egy elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt, mint ifjúkorban eltaszított feleséget – a te Istened mondja ezt.
Igaz, elhagytalak egy röpke pillanatra, de most nagy irgalommal visszafogadlak.
Amikor haragom fölgerjedt, egy pillanatra elrejtettem előled arcomat.
De most örökre szóló irgalommal megkönyörülök rajtad.
Az Úr mondja ezt, a te Megváltód.

Zsoltár: 29,2 és 4.5-6.11-12a és 13b

Dicsőítelek téged, Uram, † mivel megmentettél engem, * nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak rajtam.
Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, * életben tartottál, nehogy sírba szálljak.
 
Zsoltárt zengjetek az Úrnak, ti, az ő szentjei, * és dicsérjétek az ő szent nevét,
mert haragja csak egy pillanat, * de jósága végigkísér egész életünkön.
Ha este meglátogat is a sírás, * reggelre az öröm visszatér.
 
Meghallgatott az Úr, és megkönyörült rajtam, * az Úr lett az én segítségem.
Sírásomat örömre fordítottad, * Uram, Istenem, magasztallak mindörökké.

Dicsőítelek téged, Uram, * mivel megmentettél engem.