Isten csodás módon szabadítja meg népét.       

Iz 7,10-14

A választott nép szorongatott napjaiban Izajás próféta által így szólt az Úr Acház királyhoz;

˝Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.˝
De Acház így válaszolt: ˝Nem kérek jelet, és nem kísértem az Urat.˝

Erre Izajás próféta azt mondta: ˝Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.˝

Zsoltár: 23,1-2.3-4ab.5-6

Az Úré a föld, és minden, ami betölti, * a földkerekség és minden lakója.
Alapjait ő ágyazta tengerek mélyébe, * s a vizek árján ő tartja szilárdan.
 
Ki mehet föl az Úr hegyére, * ki állhat meg az ő szent helyén?
Aki ártatlan kezű, tiszta szívű, * akinek az esze nem jár csaláson.
 
Az nyer áldást az Úrtól, * és megigazulást üdvözítő istenétől.
Ez az istenkeresők népe, * amely arcát kutatja Jákob Istenének.

Urunk, Istenünk érkezik: * ő a dicsőség királya.