Sokszor az ártatlan is szenved, mint Hanna, akinek az Úr nem adott gyermeket.

Szentlecke:

1Sám 1,1-8

A bírák korában Efraim hegységében, Ramataim helyiségben élt egy szuffita ember, akinek Elkána volt a neve. Az Efraim törzséből származó Jerohámnak volt a fia, ősei pedig Eliu, Tohu és Szuf voltak.
Két felesége volt: az egyiknek Hanna, a másiknak pedig Fenenna volt a neve. Fenennának több gyermeke volt, Hannának azonban egy sem született.
Elkána minden esztendőben fel szokott menni városából Silóba, a szent sátorhoz, hogy ott imádkozzék, és áldozatot mutasson be a Seregek Urának. Héli főpap két fia, Ofni és Fineász végezték ott a papi szolgálatot.

Egy alkalommal, miután Elkána bemutatta az áldozatot, Fenennának és fiainak meg leányainak kiosztotta a maguk részét, Hannának azonban kétszeres részt adott, mert őt jobban szerette, bár az Úr neki nem adott gyermeket. Vetélytársnője viszont sokszor bosszantotta és bántotta Hannát, hogy annak még jobban fájjon, amiért az Úr nem adott neki gyermeket. Így bánt vele minden esztendőben, valahányszor felmentek az Úr házába, és annyira felbosszantotta őt, hogy Hanna a sírástól még enni sem tudott.
Elkána, a férje vigasztalta: ˝Hanna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy annyira elkeseredve? Nem érek én többet neked akár tíz fiúnál is?˝

Zsoltár: 

Zsolt.115,12-14 és 17-19

Az Úrnak mit adhatnék, * mindazért, amit nékem adott?
Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
 
Amit az Úrnak fogadtam, * megadom egész népének színe előtt.
Bemutatom néked a dicséret áldozatát, * és az Úr nevét hívom segítségül.
 
Megadom az Úrnak, amit fogadtam, * egész népének színe előtt, az Úr házának udvarán, * a te falaid között, Jeruzsálem.

Bemutatom néked, Uram, * a dicséret áldozatát.