Isten büntetése volt a csatavesztés és a frigyszekrény elvesztése.

Szentlecke:

1Sám 4,1-11

Héli főpap bíráskodásának utolsó napjaiban történt, hogy a filiszteusok megtámadták a választott népet. Erre ők is hadba vonultak a filiszteusok ellen. A Segítség kövénél ütöttek tábort, míg a filiszteusok Áfeknél sátoroztak.
A filiszteusok csatarendbe álltak Izraellel szemben. Nehéz küzdelem volt, és Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól. A harcban körülbelül négyezer férfi esett el a csatamezőn.

Midőn a nép visszatért a táborba, vezetőik tanácskozni kezdtek: ˝Miért engedte meg Isten, hogy ma vereséget szenvedjünk a filiszteusoktól? Hozzuk el Silóból az Úr szövetségének szekrényét! Jöjjön közénk, és szabadítson meg ellenségeink kezéből!˝
A nép követeket küldött Silóba. El is hozták onnan a frigyszekrényt, melynek tetején a Seregek Ura trónol a kerubok felett. Héli két fia, Ofni és Fineász kísérték az Úr szövetségének szekrényét. Amint megérkezett a táborba, az egész nép akkora örömrivalgásban tört ki, hogy még a föld is rengett belé.
Amikor a filiszteusok meghallották az ujjongás zaját, tanakodni kezdtek: ˝Mit jelent ez a nagy örömrivalgás a héberek táborában?˝ Mihelyt megtudták, hogy az Úr szekrénye érkezett meg a táborba, rémülten mondták egymásnak: ˝Az ő Istenük itt van a táborban.˝ Majd jajveszékelni kezdtek: ˝Jaj nekünk, mert nem volt ekkora ujjongás sem tegnap, sem tegnapelőtt! Jaj nekünk! Hogyan szabadulhatnánk meg ennek a hatalmas Istennek kezéből? Hisz ő az az Isten, aki oly sok csapással sújtotta az egyiptomiakat a pusztában. De ti, filiszteusok, legyetek bátrak és igazi férfiak, hogy ne kelljen szolgálnotok a hébereknek, mint ahogy azok nektek szolgáltak. Harcoljatok férfiakhoz méltó módon!˝

Meg is ütköztek a filiszteusok, és úgy megverték az izraelitákat, hogy mindenki hazafelé menekült. Igen nagy volt a vereség: harmincezer gyalogos esett el Izraelből. Héli két fia, Ofni és Fineász is a halottak között volt, sőt a frigyszekrény is az ellenség kezébe került.

Zsoltár: 

Zsolt. 43,10-11.14-15.24-25

Elvetettél és megaláztál minket, * már nem vonulsz ki seregünkkel együtt, Istenünk.
Megfutamítottál ellenségeink elől, * és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
 
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, * csúfolnak és gúnyolódnak, akik körülöttünk laknak.
Példálóznak rólunk a pogány nemzetek, * fejüket csóválják a népek.
 
Ébredj föl, Uram, miért alszol, * kelj fel, és ne taszíts el végleg. Miért fordítod el arcodat, * miért felejted el ínségünket és gyötrelmeinket?

Válts meg minket, Uram, * mivel irgalmas vagy.