Az ifjú Dávid Isten nevében legyőzi a hatalmas Góliátot.

Olvasmány:

1Sám 17,32-33.37.40-51

(A filiszteusok elleni hadakozás idején történt. Az óriás termetű Góliát azt ajánlotta, hogy csata helyett párviadal döntse el, hogy ki legyen a győztes. De senki se mert kiállni ellene.)
Végül is Dávid jelentkezett Saul királynál, és azt mondta: ˝Ne veszítsük el bátorságunkat! Én, a te szolgád, elmegyek, és megvívok ezzel a filiszteussal.˝
Saul megpróbálta lebeszélni: ˝Nem bírsz te szembeszállni és megvívni ezzel a filiszteussal, mert te még csak gyermek vagy, ez meg harcban edzett férfiú ifjúságától fogva.˝ Dávid erre azt felelte: ˝Az Úr már nemegyszer megszabadított az oroszlán meg a medve karmai közül. Most is megszabadít majd ennek a filiszteusnak kezéből.˝ Erre Saul ráhagyta: ˝Menj, és az Úr legyen veled!˝

Dávid ekkor fogta a botját, kiválasztott magának a patakból öt sima követ, és beletette tarisznyájába. Majd parittyájával a kezében elindult a filiszteus ellen.
Góliát a fegyverhordozójával együtt lassú léptekkel közeledett Dávid felé. Amikor feltekintett, és szemügyre vette Dávidot, nem sokra becsülte a vörös arcú, csinos külsejű legénykét. Mindjárt rá is förmedt: ˝Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?˝ Majd átkozni kezdte Dávidot az Istenével együtt, és megfenyegette: ˝Gyere csak ide! Hadd adjam húsodat az ég madarainak és a mező vadjainak!˝

Dávid azt felelte a filiszteusnak: ˝Te karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem; én pedig az ég Urának nevében megyek ellened, aki Izrael hadainak Istene, és akit te gyalázni merészeltél. Az Úr mindjárt kezembe ad téged. Megöllek, és fejedet veszem. Azután hamarosan az ég madarainak és a mező vadjainak adom testedet és a filiszteusok katonáinak holttestét. Hadd tudja meg az egész föld: van Izraelnek Istene. Tudja meg ez az egész sereg azt is, hogy az Úrnak nincs szüksége kardra és dárdára a győzelemhez! Mivel ez a harc az ő ügye, ezért ad a kezünkbe benneteket.˝

Amikor a filiszteus elindult, és egyre jobban megközelítette Dávidot, az harcra készen, sietve eléje futott. Majd benyúlt a táskájába, kivett onnan egy követ, parittyájával elhajította, és homlokon sújtotta vele a filiszteust. A kő belefúródott a homlokába, úgyhogy arcával a földre bukott.
Így győzte le Dávid a filiszteust parittyával és kővel, és miután leterítette, meg is ölte. Mivel azonban kard nem volt nála, odarohant a filiszteushoz. Megállva fölötte megragadta annak kardját, kirántotta hüvelyéből, és fejét levágva megölte.
Amikor a filiszteusok látták, hogy legnagyobb hősük meghalt, vad futásnak eredtek.

Zsoltár: 

Zsolt. 143,1.2.9-10

Áldott legyen az Úr, ő az én segítségem, † ő tanította harcra kezemet, * és ujjaimat viadalra.
 
Ő az én irgalmasságom és erősségem, * menedékem és szabadítom;
ő a védőpajzsom, benne remélek, * aki uralmam alá veti népemet.
 
Új éneket énekelek neked, Istenem, * tízhúrú hárfán zsoltárt zengek.
Diadalra segíted a királyokat, * és szolgádat, Dávidot, megóvod a gonosz kardtól.

Áldott legyen az Úr, * ő az én segítségem.