Dávid nagylelkű ellenségével szemben is: nem akarja kezét a király felkent személyére emelni.

Olvasmány:

1Sám 24,3-21

(Saul király – esküje ellenére – nyíltan üldözni kezdte Dávidot, mire az a Holt-tenger melletti hegyekben húzta meg magát. Amikor Saul erről értesült,) kiválasztott egész Izraelből háromezer embert, maga mellé vette őket, és elindult, hogy felkutassa Dávidot és kísérőit, még azokon a meredek sziklákon is, amelyeken csak a vadkecskék járnak.
Amikor eljutott az út mentén lévő juhaklokhoz, ahol egy barlang volt, Saul betért oda, hogy megkönnyebbüljön. Dávid pedig és társai éppen ennek a barlangnak a belsejében rejtőztek.

Társai emlékeztették Dávidot: ˝Eljött a nap, melyet megígért neked az Úr: »Kezedbe adom ellenségedet, hogy tetszésed szerint bánhass vele.«˝
Dávid erre felkelt, és titokban levágta Saul palástjának a csücskét. Később azonban nyugtalan volt a lelkiismerete, amiért levágta Saul ruhájának a csücskét. Azért társait is csitította: ˝Isten mentsen attól, hogy ilyent kövessek el az én uram, az Úr felkentje ellen! Nem emelhetem kezemet ellene, hiszen ő az Úr felkentje!˝ Dávid ezekkel a szavakkal megfékezte társait, és nem engedte meg nekik, hogy Saulra rontsanak.

Saul ezután eltávozott a barlangból, és folytatta útját. Később Dávid is felkelt, kiment a barlangból, és utána kiáltott Saulnak: ˝Uram, királyom!˝
Amikor Saul visszatekintett, Dávid hódolata jeléül egészen a földig hajolt előtte, és így szólt hozzá: ˝Miért hallgatsz azoknak a szavára, akik azt beszélik, hogy Dávid rosszat forral ellened? Íme, most saját szemeddel meggyőződhetsz róla, hogy az Úr kezembe adott a barlangban. Biztattak is, hogy öljelek meg, de én megkíméltelek, mert azt gondoltam: nem emelem kezemet az én uram ellen, hiszen ő az Úr felkentje. Nézz csak ide, atyám! Lásd: palástod csücske itt van a kezemben. Levágtam ugyanis a palástod csücskét, de téged nem akartalak bántani. Értsd meg, és lásd be, hogy nincs bennem irántad rosszindulat! Én nem vétettem ellened, te mégis az életemre törsz, hogy elvedd azt. Az Úr tegyen közöttünk igazságot, és az Úr álljon bosszút értem! De az én kezem nem fog bántani. A régi közmondás is úgy tartja: »A gonoszság gonoszoktól származik«. Én azonban nem emelek rád kezet. Ki ellen vonulsz ki, Izrael királya? Kit üldözöl? Egy holt ebet, vagy egy bolhát? Az Úr legyen a bíránk! Ő szolgáltasson igazságot közöttünk! Vizsgálja meg és ítélje meg ügyemet, és szabadítson ki a kezedből!˝

Miután Dávid befejezte szavait, megszólalt Saul: ˝Valóban a te hangod ez, fiam, Dávid?˝ Azzal hangos sírásra fakadt. Beismerte Dávid előtt: ˝Te igazabb vagy, mint én; mert te jóval fizettél nekem, bár én rosszat tettem ellened. Te most bebizonyítottad, hogy csak jót tettél velem, mert az Úr kezedbe adott, és te mégsem öltél meg engemet. Pedig ha valaki ellenségére akad, vajon sértetlenül bocsátja-e útjára? Fizessen meg neked az Úr azért a jóért, amit ma velem tettél! Most már meggyőződtem róla, hogy bizonyosan király leszel, és a te kezedben lesz Izrael királysága.˝

Zsoltár: 

Zsolt. 56,2.3-4.6 és 11

Könyörülj rajtam, Uram, könyörülj rajtam, * hozzád menekül a lelkem.
Szárnyad árnyékában keresek védelmet, * amíg a veszedelem el nem vonul.
 
A fölséges Istenhez kiáltok, * Istenhez, aki jóra fordítja sorsomat.
Küldjön segítséget az égből és mentsen meg, † üldözőimet sújtsa szégyennel, * árassza ki kegyelmét és hűségét.
 
Emelkedj, Istenem, az egek fölé, * magasztaljanak az egész földön,
mivel irgalmad felér az egekig, * és hűséged a felhőkig.

Könyörülj rajtam, Istenem, * könyörülj rajtam!