Dávid megsiratja Saul királyt, és barátját, Jonatánt.

Olvasmány:

2Sám 1,1-4.11-12.19.23-27

A Gelboe hegyén vívott nagy csatában Saul is elesett.

Dávid az amalekiták legyőzése után visszatérve már két napot töltött Ciklagban, midőn a harmadik napon megjelent előtte egy ember megszaggatott ruhában, porral behintett fejjel. Saul táborából jött.
Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát, és arcra borult. Dávid megkérdezte tőle: ˝Honnan jössz?˝ Azt felelte: ˝Izrael táborából menekültem.˝ Dávid faggatni kezdte: ˝Mi történt? Mondd már el!˝ Az pedig így felelt: ˝Megfutamodott a nép a harcban. Sokan elestek közülük, és meghaltak. Sőt Saul és a fia, Jonatán is elesett.˝

Ekkor Dávid és az emberek, akik vele voltak, megszaggatták ruháikat. Aztán egész estig siránkozva és böjtölve gyászolták Sault, a fiát, Jonatánt, meg az Úr népét és Izrael házát amiatt, hogy kard által elestek. Majd Dávid ezt a gyászdalt énekelte:

˝Izrael, hegyeiden véget ért dicsőséged!
Hogyan is eshettek el ekkora hősök?
Saul és Jonatán, kik életükben úgy szerették és becsülték egymást, holtukban sem váltak el.
Sasoknál gyorsabbak, oroszlánoknál bátrabbak voltak.
Sirassátok Sault, Izrael lányai, ki titeket pompás bíborba öltöztetett, és ruhátokra arany ékszert tűzött. Ó jaj, a harcban elestek a hősök; a halmokon megölték Jonatánt! Drága voltál nekem, testvérem, Jonatán. Miattad gyász nekem az élet.
Szereteted nagyobb volt irányomban az asszonyok szerelménél.
Ó, elestek a hősök!
Elvesztek a harci fegyverek!˝

Zsoltár: 

Zsolt. 79,2-3.5-7

Figyelj ránk, Izrael pásztora, * aki József népét nyájadként vezeted.
Aki a kerubok fölött trónolsz, ragyogj fel * Efraim, Benjámin és Manassze előtt.
Mutasd meg hatalmadat, * jöjj, hogy megszabadíts minket.
 
Urunk, mindenható Istenünk, * meddig haragszol még néped imádsága ellenére.
Könnyek kenyerével táplálsz minket, * és italul könnyeink árját adod nekünk.
Ellentmondássá lettünk szomszédaink előtt, * ellenségeink gúnyolódnak rajtunk.

Ragyogjon ránk az arcod, Istenünk, * és mi szabadok leszünk!