Dávid, hogy házasságtörését leplezze, megöleti Uriást.

Olvasmány:

2Sám 11,1-4a.5-10a.13-17

Abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak indulni, Dávid király hadat indított a szomszédos ammoniták ellen. Elküldte tehát Joábot, a fővezérét, vele szolgáit és egész hadi népét, hogy dúlják fel az ammoniták országát, és foglalják el (fővárosukat) Rabbát. Maga Dávid azonban Jeruzsálemben maradt.

Az egyik délután történt, hogy Dávid fölkelt fekvőhelyéről, és a királyi palota lapos tetején sétált. A tetőről meglátott egy asszonyt, amint éppen fürdött. Mivel az asszony feltűnően szép volt, Dávid elküldötte szolgáját, hogy érdeklődjék az asszony után. Az hamarosan jelentette is, hogy Betsábé az, Éliám leánya, a heteus Uriás felesége. Dávid követeket küldött érte, és elhozatta magához. Miután az asszony visszatért otthonába, egy idő múlva megüzente Dávidnak, hogy gyermeke lesz.

Dávid ekkor parancsot küldött hadvezérének, Joábnak: ˝Küldd el hozzám a heteus Uriást!˝ Mikor Uriás megérkezett, Dávid érdeklődött tőle: ˝Hogy van Joáb és a sereg, és hogy folyik az ostrom?˝ Majd megparancsolta Uriásnak: ˝Eredj a házadba, és mosd meg a lábadat!˝
Alighogy Uriás elhagyta a palotát, királyi étek ment utána. Ám Uriás a királyi palota kapujában, ura többi szolgái között tért nyugovóra ahelyett, hogy hazament volna a saját házába. Jelentették is Dávidnak: ˝Uriás nem ment haza a házába.˝

Dávid ekkor meghívta Uriást, hogy egyék és igyék vele. Le is itatta őt. De este, amikor távozott, megint a szokott helyén, urának szolgái közt tért nyugovóra, és most se ment haza. Azért Dávid másnap levelet írt Joábnak, és azt Uriással küldte el. A levélben azt írta: ˝Állítsátok Uriást a csatasor élére, ahol leghevesebb a harc! Aztán hagyjátok magára, hogy megöljék, és meghaljon!˝
A város ostroma alkalmával Joáb valóban arra a helyre állította Uriást, ahol tudta, hogy erős emberek vannak. Amikor a város védői kitörtek, és összecsaptak Joábbal, a népből, Dávid szolgái közül is többen elestek. A halottak között volt a heteus Uriás is.
 

Zsoltár: 

Zsolt. 50,3-4.5-6a.6bc-7.10-11

Könyörülj rajtam, Istenem, † mivel irgalmas és jóságos vagy, * töröld el gonoszságomat mérhetetlen irgalmaddal.
Mosd le bűnömet teljesen, * és vétkemtől tisztíts meg engem.
 
Gonoszságomat beismerem, * szüntelenül előttem lebeg bűnöm.
Egyedül csak ellened vétettem, * ami színed előtt gonosz, olyat tettem.
 
Te feddhetetlen vagy döntéseidben, * és igazságos, amikor ítélsz,
Íme, én bűnben születtem, * anyám vétekben fogant engem.
 
Add, hogy vidámságot és örömet halljak, * hadd örvendezzenek megtört csontjaim.
Bűneimtől fordítsd el arcodat, * és töröld el minden vétkem.

Könyörülj, Urunk, Istenünk, * mert nagy a vétkünk!