Dávid megsiratja a lázadó Absalomot, mert mégiscsak a fia volt.

Olvasmány:

2Sám 18,9-10.14b.24-25a.30-19,3

A lázadó Absalom serege vereséget szenvedett és megsemmisült.

Ekkor történt, hogy maga Absalom véletlenül Dávid szolgái elé került. Absalom ugyanis egy öszvéren nyargalva menekült. Mikor azonban az öszvér egy sűrű lombozatú nagy tölgyfa alá ért, Absalom a hajánál fogva fennakadt a fán. Ott maradt függve ég és föld között, mert az öszvér kiszaladt alóla.Egy ember meglátta, és azonnal jelentette Joábnak: ˝Láttam Absalomot, amint egy tölgyfán függött.˝ Joáb három dárdát vett a kezébe, és azokat Absalom szívébe döfte.

(Dávid a harc alatt Mahanaim városának kapujában várta a híreket.) Amikor a kapuőr felment a kapu tetejére a bástyafalra, és felemelte tekintetét, látta, hogy egy magányos ember fut feléje. Lekiáltott tehát, és jelentette a királynak. A király azt válaszolta: ˝Ha egyedül jön, akkor jó hírt hoz.˝
(Amikor az első hírhozó elmondta a győzelem hírét), a király azt parancsolta neki: ˝Fordulj meg, és állj oda!˝ Az tehát megfordult és félreállott. Akkor megérkezett Kusi, a második hírhozó is, és jelentette: ˝Jó hírt hozok, uram király, mert az Úr a mai napon megszabadított azok kezéből, akik fellázadtak ellened.˝
A királynak azonban az volt az első kérdése: ˝Hogy van a fiam, Absalom?˝ Kusi azt felelte: ˝Bárcsak Uramnak, királyomnak minden ellensége és mindazok, akik ellenedre törnek, úgy járnának, mint a fiad!˝

A király a hírtől megrendülve fölment a kapu fölött lévő terembe, és zokogni kezdett. Föl s alá járkálva így jajongott: ˝Fiam, Absalom! Fiam, fiacskám, Absalom! Bárcsak én haltam volna meg helyetted, fiam, fiacskám, Absalom!˝
Hírül vitték Joábnak, hogy a király hogyan siratja és gyászolja a fiát. Akkor a győzelem öröme gyászra fordult az egész nép számára, mert még aznap meghallották a hírt, hogy a király nagyon bánkódik a fia miatt. Aznap úgy lopakodott be a nép a városba, ahogy a csatából megfutamodó és gyalázata miatt szégyenkező nép szokott.
 

Zsoltár: 

Zsolt. 85,1-2.3-4.5-6

Fordulj felém és hallgass meg, Uram, * mert gyámoltalan vagyok és szegénységben élek.
Őrizd meg lelkemet, mivel hozzád tartozom, * szabadítsd meg szolgádat, Istenem, aki benned bízik.
 
Könyörülj rajtam, Uram, * mert egész nap hozzád kiáltok.
Tedd vidámmá szolgád lelkét, * hiszen hozzád emelem a szívem.
 
Uram, te szelíd és jóságos vagy, * nagy irgalmú mindazokhoz, akik hívnak téged.
Hallgasd meg, Uram, imádságom, * figyelj könyörgésem szavára.

Fordulj felém, Uram, * és hallgass meg engem!